Nekem a film nézése közben végig a Viharsarok című alkotás jutott eszembe. Teljesen máshogy közelíti meg a témát, és más a befejezése is, de hangulatában hasonló. Sok a csönd, a pillantás, nem akar sok mindent szájba rágni. Ez egy nagyon szép szerelmi történet, amelyben a lényeg a szerelemben van és nem azon, hogy a mássággal hogyan lehetne élni. Éppen ezért nem is foglalkozik azzal a film, hogy mit szól majd a család, a barátok, az egy másik történet. Eleinte mondjuk kicsit kaotikus volt, mert a négy srácot nem tudtam megkülönböztető (ez van, ha számomra ismeretlen színészek játszanak benne, ráadásul olyan idegen nyelven, amin abszolút nem értek, és nem is nagyon hallottam még). Egyedül az zavart, hogy Ed szála kicsit nekem a feleslegesnek tűnt, vagy inkább, hogy az nem került rendesen kibontásra.