Így, hogy gyerekkoromból kimaradt a nagy pókember kultusz és már felnőttként láttam a megfilmesítéseket, emiatt totál elfogulatlanul ki merem nyilatkozni, hogy ez a pókember (legalábbis nekem) JOBB mint a Tobey Maguire féle változat.
Jobban megismerjük Peter hátterét itt, a látványvilág fényévekkel jobb, tetszik ez a sötét színvilág, ami igazából végigkíséri a filmet. Dinamikusabbak a harcjelenetek, szerethetőbbek a karakterek, jobb a zene, egyszerűen nekem ez az Andrew Garfield féle pókember hihetőbb. Ami pedig az í-re rakta a pontot az Gwen karaktere.
Hát mennyivel jobb már mint Mary Jane haltátogása és szenvedése??! Gwen és Peter közt legalább látszik a kémia, igazán el tudom róluk hinni hogy szerelmes tinédzserek.
Nekem a korkülönbség a színészek és a karakterek között se volt feltűnő, szerintem simán elmennek tizenévesnek.
Tetszett, előre félek a második résztől.