Régen láttam, de emlékszem, hogy szerettem. Kurt Russel O'Neill-je ugyan nem hozza azt a stílust, mint később, a sorozatbeli főszereplő, de számomra igazából megérthető volt. Azért O'Neill-nek is ott van a tragédiája, itt még sokkal közelebbi is, szóval megérthető, hogy még nem tudta felvenni a könnyed stílust. Ennek ellenére persze a sorozat a kedvenc, de sosem jött volna létre a film nélkül… szóval tisztelem és szeretem ezt az alkotást is.