Csillagkapu (Csillagkapu 1.) (1994) 80% 203★

Ez is egy klasszikus sci-fi, nagyon szeretem. Te jó ég már ez is 24 éves! Viszont a teljes sorozat (pár részt láttam csak) kimaradt eddig az életemből, pótolnom kell…

Csak azért 9 csillag, mert ez azon ritka esetek egyike, mikor egy jó filmnél sikerült egy még jobb sorozatot csinálni. Amúgy meg kedvenc mindkettő.
És eszembe jut egy csomó lényegtelen gondolat, ami értékelés szempontjából lényegtelen, de nekem fontos, hogy emlékezzek rá.
-Szeretem Kurt Russelt, és 1 l O'Neil karaktere okkal és érthetően olyan, amilyen, de ha választhatok, ezerszer és egyszer is 2 l O'Neill.
-Tök jó, hogy spoiler ugyanazok a színészek, mint a sorozatban. Erick Avarinak külön örültem A múmia óta/miatt is.
-Szégyellem bevallani, de gyerekként sokáig meggyőződésem volt, hogy a két spoiler egy és ugyanaz.
-Újra és újra meglepődöm, hogy van spoiler, mégsem mondja ki senki, hogy ki és miért, meg hogyan, meg semmit, amiből aztán az egész sorozat fölépül. De mégis itt van minden alap és körítés, csak nincs nevén nevezve senki és semmi.
-Ez a Catherine sokkal szimpibb.
-Már itt is imádtam a zenéjét.

Szóval közvetlenül azután, hogy világjáró természettudós akartam lenni, jött az Egyiptom kutató kalandor, melyet a bölényvadászság ütött ki a nyeregből… de ugye a mag el lett vetve… Arról nem is beszélve, hogy Eric von Daniken mióta hajtogatja, hogy így az idegenek, úgy az idegenek, csak senki sem figyelt rá… erre tessék! … én meg lemaradtam arról, hogy Daniel Jackson legyek! Így megy ez kérem szépen!
Ez a film időtálló. Még mindig remek, és ha nem lenne a még remekebb sorozat, semmi bajom sem lenne ezzel, de mivel van, hát így járt, és kiütötték… Mert ugye van itt goa’uld, de mégse, vannak itt jaffák, de mégse… és ugye ezekről semmit nem tudunk meg a filmből… és ez azért hiányzik, még akkor is, ha egy filmbe nem fér bele minden… és azért az is jó, hogy a sorozatbéli O'Neil az O'Neil-ebb mint a filmbéli, ez itt eléggé military, amolyan sebaj jövök, lövök…
Mindenesetre jó volt újranézni.

Első találkozásom a Csillagkapuval konkrétan könyv formájában történt meg – akkoriban még marha divatos volt, hogy a kasszasikernek ígérkező mozifilmet a premier előtt kiadják könyvben. Rongyosra olvastam… spoiler. A filmverziót is imádtam, a zenéjéért oda meg vissza voltam, a karakterek is rendben voltak. Daniel volt a favorit, O'Neil (1 l-lel) inkább csak olyan mufurc ellenpólus volt erősen vitatható értékrenddel. Aztán persze jött a sorozat és mindenki tudja, hogy O'Neill (2 l-lel) mennyire átrendezte a dolgok állását.
Így újranézve – miközben bőszen (újra)darálom a sorozatot is – a film már vesztett az eredeti fényéből. De ha azt vesszük még mindig időtálló a mai egy kaptafás nullatörténetes látványfilmek mellett.

Már annak idején is megfogott, bár a sorozatot sosem sikerült utána soha végignéznem. A fllmet először még gyerekként láttam, és teljesen lenyűgözött a Csillagkapu, az idegen bolygó, a csapat, meg úgy az egész felfedezősdi világmegmentéssel, meg mindennel együtt. Szerintem ma is simán megállja a helyét az új filmek között is mind történetben, mind pedig látványban.

Emlékszem, amikor először láttam, milyen nagy szám volt! Persze már régóta sejtettük, hogy a piramisokat az idegenek építették :D, az ötlet új volt és nagyon tetszett. James Spader is szimpatikus volt Danielként (sajnos ezt K.Russell O'Neiljéről nem mondhatom el). DE, a sorozat sokkal jobban sikerült! A színészeket jobban választották ki, és a film nem volt elég ahhoz, hogy önmagában rendesen kibontsa ezt a világot. Felvezetésnek és az akkori újdonság varázsa miatt mégis jó volt, és érdekes ennyi idő után újra látni.

El tudom képzelni, hogy sokan emiatt kezdtek el orientálódni a régészet, egyiptológia tudománya felé, mert tényleg jó kedvcsináló ebből a szempontból. Kedvemre való az időutazás, a párhuzamos univerzumok témaköre is, szóval ez újabb pro a film erősségei mellett. Jobban ráfeküdtem volna arra, milyen különbségeket élnek meg 20. századi szemmel az 1920-as évek Egyiptomában és fordítva, illetve nekem nem volt izgalmas, és szerettem volna, ha belemélyednek O'neil drámájába is, de érdemes volt végre megnézni, plusz a sorozat(ok)hoz is kedvet csinált a meglévő mellett, úgyhogy bekerült a 2024-es tervbe, nem halogatom tovább.

Úgy szégyellem magam, amiért még nem láttam… A sorozatot néha-néha elkaptam, de olyan pironkodva nyomtam mindig el, hogy „áh, mit akarok én, nem ismerem a világát, sosem néztem”, és valami furcsa érzés fogott el, hogy nekem ezt így nem szabad, mint amikor valami titkot lesel ki.
Igazából ez valami hihetetlen jó volt, azt hiszem, hogy rá is ugrok a sorozatra. Egyszerűen nem találtam benne hibát, gyönyörűen ötvözték a történelmet és a fantáziát, a karakterek is a helyükön voltak, főleg Ré; a kettősségét imádtam. Szinte már szánalmas emberlény, mégis isten, egy törékeny fiútestbe tömve. Az emberiség lázadása is hihető volt, nem tűnt fantasztikusnak, egy folyamat természetességével hatott a nézőre; igen, előbb utóbb fel kell venni a fegyvert.
Jó; határozottan jó volt.

Star Wars, Star Trek, Stargate… a triumvirátus harmadik tagjaként kötelező darab minden sci-fi, illetve fantasy kedvelőnek, de való igaz, hogy a film csupán egy felvezető a sorozathoz, ami összességében sikeresen felülmúlta elődjét. (Legalábbis az én szememben biztosan.)

Nehéz helyzetben vagyok, ugyanis a film folytatásaként létrejött sorozatot hamarabb láttam, mint az alapművet.

Természetesen nem lennék igazi fan, ha nem élveztem volna. Ez egy nagyon jól felépített sci-fi.
Csillagkapunál nem tudom nem észrevenni a paleoasztronautizmust, hiszen az elején még Daniel Jackson is megkérdőjelezi az ókori egyiptomi piamisok és a szfinx eredetét.
Valamint testrabló idegenek is szerepelnek, úgy hogy az egész egyvelegéből nem lógnak ki, a forgatókönyv nagyon jól meg van írva.
A Csillagkapu működését is ügyesen fejtette meg Jackson, ez a része nagyon tetszett.
Ami már kevésbé, azok a karakterek.
James Spader jól hozta a tudós figuráját, de Kurt Russellnél hiányoltam a beszólásokat, a poénokat. O'Neil itt egy igazi katona.
Valamint Ra sem volt egy igazán félelmetes szereplő.
Kasufot és Skaarat később a sorozatban is ez a két színész játszotta.
Látszik, hogy itt még a goa'uldok sincsenek kitalálva későbbi valójukban.

Kötekedni maximum annyit szeretnék, hogy a vadászgépes jeleneteknél látszanak az azokat mozgató huzalok. :)
Illetve, hogy a sorozat tényleg közelebb áll hozzám.