Boba Fett könyve (2021–2022) 75% 167★

1. évad:
Szimplán Star Wars-nak elmegy, de Boba Fett show-nak borzalmas, így csupán jó szívvel adok neki közepest, hisz sokat elmond a sorozat minőségéről, ha a legjobb pillanatai még csak nem is a címszereplőhöz köthetők. Az egykori csendes, „arctalan” és tökös fejvadászból (akit sokáig a franchise egyik „legmenőbb” karakterének tartottak) a Star Wars egyik legpuhányabb figurájává varázsolták itt, aki a végsőkig kitart amellett, hogy békésen intézze ügyeit, mások segítségére támaszkodik és próbál diplomatikusan tiszteletet kivívni a városban, amit szárnyai alá vett… spoiler Akadt néhány érdekesebb momentuma, de már hivatalosan is Din Djarin, vagyis a Mandalorian főhőse vette át Boba helyét a Disney univerzumában (Bár őt is furcsán egy szingli apuka irányba vitték el.), hisz ez a Boba már nem az, akit az eredeti filmekből, vagy akár a könyvekből megismerhettünk. Megértem, hogy meg kellett tölteni ezt a hét (5) epizódot valamivel, de számomra ez nem előre vitte az ő karakterét, hanem inkább szimplán kukázta, míg a Robert Rodriguez által rendezett részek pedig egyenesen botrányosak lettek, de ezekről bővebben olvashattok a hozzájuk írt külön értékelőkben. Legszívesebben azt mondanám, hogy bátran hagyja ki mindenki, de sajnos annyira a Mandalorian-hez kapcsolták, hogy legalább az utolsó 3 részét muszáj megnézni, ha valaki azt is követi…

Hát nem hiszem, hogy tudok nagyon objektíven véleményezni, valahogy Boba Fett karaktere a sorozat után sem vált számomra túlságosan érdekessé. Ehhez hozzátesz, hogy gyakorlatilag azt a részt találtam egyedül érdekesnek, amiben Mando visszatért.
Időtöltésnek jó volt, tetszett a zenéje is, de szerintem ha nem csinálják meg a sorozatot akkor sem történt volna semmi.

Ezt az egész sorozatot le lehetett volna zavarni nagyjából öt részben.
Boba Fett mindig az a csöndes, tökös mellékkarakter volt számomra, erre itt kaptam egy felvilágosult uralkodót, aki fel akarja virágoztatni a Tatooine-t és Mos Espát.
Persze vannak benne jó jelenetek, de a sorozatban alig történik valami, annyira, hogy még Baby Yodát és Din Djardint (és mindenki mást a Mandalorianból) is bedobták, hogy kitöltsék a 7 részt.
A legjobb jelenetek konkrétan Boba visszaemlékezései voltak.

Rengeteg benne a hülyeség, például a hippi motoros banda, akik annyira elütnek az általam ismert Star Wars látképtől, hogy a sorozat végéig nem tudtam őket feldolgozni.
Bármit el tudtam volna képzelni a sorozatban, de ami végül lett, arra nem voltam felkészülve. Viszont a rancornak örültem, olyan cuki volt. :D
Belengették itt a The Mandalorian harmadik évadát is, úgyhogy nem árt ezt is megnézni, aki azt is követi.

Szóval valaki a Disney-nél úgy gondolta, hogy ideje visszahozni Boba Fettet a halálból. Nos, azután hogy Darth Maul túlélte a Baljós árnyakat, akkor nehogy már Boba Fett, az eredeti trilógia egyik legnépszerűbb karaktere ne kapjon még egy esélyt, ebben igazuk van.
A történet űrwestern, amelyben Boba Fett elcsórja Jabba trónját, de számtalan fenyegetés veszi emiatt körbe. Viszont pont a műfaj miatt a legnagyobb ellenfél nem a többi gengszter, meg a fejvadászok / bérgyilkosok, hanem Jon Favreau előző sorozata, a Mandalorian. Ugyanis az a helyzet, hogy a nagy előd már konkrétan két kört rávert szegény Boba Fettre, miközben megmutatta, hogy ez a franchise tényleg nem csak a Disney kreatívjai fejében van feltámadóban, hanem van még benne mit keresni. Így meg kaptunk valamit, ami kb. a kistesója a Mandaloriannak, vagy akár a harmadik évada is lehetne, úgy, hogy a címszereplő késleltetett karakter. De tényleg az a gond, hogy miután megismertük Fett kissé sablonos, de azért nagyon klassz háttértörténetét, hirtelen kirúgódik alóla a talaj, és csak a Mandalorian öröksége viszi tovább. Az utolsó három rész gigafanservice, tényleg, jön Din Djarin, Ahsoka Tanno meg egy csomó régi haver (nagy öröm Luke Skywalkert, a jedimester Luke Skywalker újabb felbukkanása). És ez nem is baj. De az igen, hogy ezek a sorozat fénypontjai, nem Boba Fett kalandjai, nem a csaták, a fordulatok, hanem a tény, hogy felbukkan a sok ismerős arc.
A téma, a látvány, a stílus még mindig engedélyeznek egy jó erős hét csillagot a sorozatnak, de talán mind jobban járnánk, ha egyrészt a Mandalorian folytatódna, másrészt a további sorozatok más irányba mennének el.

1.évad
Ennek a sorozatnak sajnos tényleg az a legnagyobb problémája, hogy az a két rész a legizgalmasabb amiben a címszereplő lényegében semmit sem szerepelt, míg a saját részei nem igazán tudták fenntartani az érdeklődést. Ami igazán kár, mert bőven meglett volna ebben a bandaháborúban a lehetőség, de végül nem igazán találták el.
Mondjuk az említett két résszel is volt azért probléma, leginkább az, hogy gond nélkül kukázta a mandalorian 2.évadának lényegét, amit ezek után még inkább egy gigantikus fanservice-nek gondolok.
Maga Boba nekem igazából sosem volt kedvencem és ez a sorozat inkább jobban lejáratta, mert egy rakás szerencsétlenség volt aki semmire sem ment volna mások nélkül :D
Ez valóban inkább egy Mandalorian 2.5 és nem Boba Fett sorozat.

The Book of the Mandalorian
avagy hogyan legyél spinoff karakter a saját sorozatodban
Összességében nekem 7/10 a vége miatt, de nagyon változó a részek színvonala.

Bevallom, én sosem tartoztam a Boba Fett fanatikusok közé, nekem amolyan szódával elmegy karakter volt. Elvárások nélkül ültem hát neki a dolognak, és az első rész minden várakozásomat alulmúlta. Ha nincs a kedves férjem, lehet hogy én itt el is kaszáltam volna az egészet, annyira gyenge, gatyapuki öregembernek lett bemutatva a főhősünk az első részben. Szerencsére aztán kicsit összeszedték magukat a második részben, és onnantól már vitt előre a motiváció hogy tudni akartam, mi fog ebből az egészből kisülni.

Amiben ez a két jómadár továbbra is nagyon jó, az a finom részletek és a hangulatkeltés. Nagyon szerettem azokat az apró finomságokat, hogy megismertük a tuskenek törzsi életét és a harcmodorát, megtudtuk hogy a bezzegamaifiatalok elég menő cyberpunk stilóban tolják, és hogy milyen bújós kis házi kedvenc tud lenni a rancor.
Nagyon jól bánik továbbá a rendező páros a Star Warsnak evvel a modernizált westernesítésével, Cad Bane és az összes ilyen klasszikus westernből átemelt párbaj és harc nagyon menő volt.

Star Wars fetisisztáknak külön élvezet, hogy nagyon ikonikus karaktereket emelnek át pl. a Legendsből (Cad Bane és Krrysantan egészen nagy fan base-zel bírnak, rajongóknak orgazmikus élmény őket a vásznon látni).

A végjátékra sincs egy rossz szavam sem, az utolsó epizód kellően akciódús, látványos és epikus volt, megkaptuk azt, amiért már a Mandaloriant is szerettük.

Ami viszont nem bejövős: Boba Fett igen hamar mellékszereplővé válik a saját sorozatában, ahogy feltűnik a képben Din Djarrin. Konkrétan részeken keresztül nem látjuk. És igen, Grogu nagyon cuki, de én jobban örültem volna, ha leszállunk erről az apukásat játszunk a kis zöld békazabálóval vonatról, mert számomra már kissé unalmas lett ez a tematika. Din Djarrinban is sokkal több van szerintem, mint hogy ezüstszín au pairként nyomuljon szerte a galaxisban.
A legnagyobb fájdalom pedig az volt, hogy bár a csapból is az folyt sok éven át, hogy Boba fett a legmenőbb legtápabb SW karakter ever, sokkal többször éreztem meggondolatlan és érzelem vezérelt „a legszebb napjaim már mögöttem vannak” öregembernek, mint ultra menő ex-fejvadásznak. Persze, kapunk szerencsére ebből is ízelítőt, de a kettő együtt számomra nagyon visszássá tette az egészet.

Összességében: egynek elmegy, helyenként kifejezetten élvezetes Star Wars sori, de sok bosszantó és idegesítő apróság van benne, ami beárnyékolja az élvezhetőségét.

Szembemegyek a sok negatív kritikával, nekem bejött! Igaz nem az én szavam a mérvadó, mert kb. átlagos SW fan vagyok, se az eredeti trilógiában nem fogott meg Boba, se a Klónok háborúja sorozatban, így nem különösebben voltak elvárásaim a sorozattal kapcsolatban. Valahogy jobban lekötött mint a The Mandalorian (ez is megérne egy misét, hogy két teljes rész erejéig behozták őket, szerintem poén lett volna, ha csak megmutatják őket a végső összecsapásban és a Mandalorianban elmesélik mi történt velük, hogy kerültek ismét össze, legalább működött volna a marketinggépezet is a nézők találgatásával, mert így kb. úgy tűnt mintha ötletük se lenne a Boba Fett sorozathoz, hogy mindezt meg kellett mutatni.), mert jók voltak Boba visszaemlékezései és a jelen cselekményei is, de valahogy nem ütött akkorát. Jó azért a kaminói és a geonosisi emlékek adtak egy gyomrost.
Másfelől viszont kicsit száraz volt, amolyan semmi extra volt az egész: több akciót, több „gonoszságot” vártam volna, ha már a galaxis legcudarabb bolygóján vagyunk, ahol csak akkor nem botlik gonosztevőkbe az ember, ha nem mozdul ki az otthonából. Nem tudom, hogy lesz-e második évad, remélem a töltényeket arra tartogatják. A módosított fiatalok csapatában is van bőven fantázia, meghát Boba is kimozdulhatna a Tatuinról, hogy megmutassa, ugyanaz a badass, aki volt, de meglátjuk.

Továbbra is remek összességében, akárcsak a Mandalorian, ám izgalmasnak kevésbé mondanám. Többször éreztem erőlködősnek és üresnek (ami lehetett azért is, mert a járvány alatt forgott), de még így is sokkal hatásosabb volt a hangulatteremtésben, mint a Disney mozitrilógia. Tetszett, hogy a tatooine-i őslakosok életébe is mélyebben bepillanthattam, és az is, hogy elevenebb gamorrai őröket láttam mozgóképen, mint a Jedi visszatérben. Imádtam a meglepetéskarakterek feltűnését, ám sajnos elvesztegetett lehetőségeket is éreztem a jeleneteik után (spoiler). Durva viszont, hogy a fejvadásznő testőr sokkal jobban érdekelt, mint a címszereplő, akit eléggé jellegtelennek ábrázoltak sajnos. Luke úgy tűnik, fontosabb része lett a sorozatoknak, mint vártam. Emiatt a végén azok a részek kicsit kilógtak, de azért jó volt mindegyiküket látni (bár Luke-nál jobb lett volna valódi Hamill, de érdekes „akció közben” látni a deepfake technológia fejlődését).

Az az egy tisztán Mando rész tündöklő gyémánt az egész évadban. Tökéletes minden jelenetében.

Akkor lett igazán jó a sorozat, amikor spoiler

Sajnos ebbe a sorozatba is Mandó többet ért mint Boba Fett, de hát nem panaszkodok, így is elég élvezhető volt.