Ah, nagyon jó volt az utóbbi napok pár igen kellemetlen filmes élménye után valami egészen könnyedbe és fogjukráhogy szórakoztatóra akadnom. RDJ továbbra is kedvenc, olyan édes volt (amire rátett a szinkronhang, csak mondom…), hogy néha kedvem lett volna jól megölelgetni. Mellesleg, jól álltak neki a 90'es évek…
Mel Gibsontól eddig szerintem még az égegyadta világon semmit sem láttam, tudom, shame on me, vagy legalábbis elég régen ahhoz, hogy ne emlékezett rá. De semmi kétségem afelől, hogy remek színész.
Szóval jó volt valami olyasmit látni, amit tökre átitat a tipikus 90'es hangulat, na meg RDJ…