Talán még óvodás voltam, amikor először láttam, mindenesetre igen kicsi; még a TV3-ból lett felvéve a film (azóta már bőven nincs TV3…), de lemaradt a vége a kazettáról, így a slusszpoént úgy tizenhat évesen láttam először, amikor megszereztem DVD-n. Ennek ellenére és ezzel együtt imádtam. Lehet, hogy ehhez hozzájárult, hogy már akkor Poirot és Miss Marple rajongója voltam, amikor még olvasni sem tudtam, és úgy látszik, a paródiájuk is tetszett nekem. A „Hallod ezt, kedvesem? Wang szárnyában leszünk.” poénról mindig azt hittem, hogy az benne a vicc, hogy nem vicces, csak rossz a humora Mr Charlestonnak – egészen addig, amíg meg nem néztem angolul (eredetiben ez ugyanis úgy hangzik, hogy „Wang's wing”, amit magyarul lehetetlen visszaadni). Nos, ha belegondolok, ettől még elég gyér Mr Charleston humora, mert szörnyű ez a szójáték… de ez a film vicces és ha még sokat írok róla, most-azonnal-meg-akarom-nézni hangulatba kerülök, mert lelkesedésem töretlen iránta.