Még csak nem is tudtam ennek a filmnek a létezéséről, pedig nagy kár lett volna kihagyni! Nagyon szerettem ezt a korszakot, és mivel Dickens klasszikusával tavaly ismerkedtem meg, kellemesen felidézte az olvasás élményét is.

Érdekes volt végigkísérni, hogy milyen kettős életet élnek az írók: az egyik percben sziporkáznak, a másikban mély letargiába esnek, ha nem csókolja őket homlokon a múzsa. Charles is igen nagy kört ír le, mire rájön, mennyi mindenért lehet hálás. A történet során együtt fejlődik Scrooge-dzsal, és a film végére mindkettejükben teljesen átértékelődik az ünnep – őszintén és igazán megérinti őket a karácsony szelleme. :)