Uh… iszonyat erős film, eleve a látványba bomlott fantáziavilág, az agysejtek kusza hálójának képzeletvizualitása, a végtelenség ebbéli metaforája, és az életnek a halál előtti számadása kegyetlenül magával ragad. Aztán ott van még a szimbólumhalmaz, szinte minden jelenetnek van egy erős mondanivalója, amit ki kell hámozni a képi világból és lefejteni gondolati síkra. Megülte a lelkemet, imádom, mikor az elmében kalandozik az ember, testét hátrahagyva a materiális világnak, és önmagát valami egészen magas, éteri síkra emeli a gondolatok univerzumában – és még tovább, ami az elme játékába belefér, élettel fűszerezve egy különleges létdimenzióba.