Mint már említettem az első filmnél, a delfinek gyerekkori kedvenc állataim, és az első film is eléggé nagy benyomást tett rám, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy a folytatást megnézzem-e. Ugyanannyira tetszett. Újabb rengeteg aranyos, megható és csodálatos pillanatokat láthattunk. És ilyenkor mindig elgondolkodik az ember, hogy a való élet írja az igazán szívet melengető történeteket, és ha belegondolunk itt nem is egy, hanem két filmre elegendő események történtek. Az egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy úgy viselkedtek mintha Sawyer örökre elment volna, holott könyörgöm, csak egy három hónapos kurzusról volt szó…
Eddig is nagyon szerettem volna élőben látni delfineket, de ezek után igazi bakancslistás tétel lett ez, remélem egyszer sikerül megvalósítani. Imádom.