mindig is a színházat tartottam a színészlét mesterfokának, és ez a film (ami egy tony díj nyertes színdarabon alapul) valóban mesterkurzus színészetben. van valami olyan intimitás egy színdarabban, amit egy a film szakba, mint fogalom, soha nem fog tudni elérni – a tér amit a karakterek kapnak, a hosszú időn át futó jelenetek, a monológok és a dialógus nyerssége – ám ez a film mégis hibátlanul teljesíti ezt a teljesíthetetlen feladatot.
egy darabka kultúra, ami nem nekem szól, egy darabka kultúra aminek a valódi mélységét nem fogom soha teljesen megérteni, de egy olyan darabka kultúra amiről tanulnunk és tudnunk kell és ami elemi része mind a mai zeneiparnak mind a rassz-kérdésnek.
zseniális zene, zseniális hangulat, zseniális színészek (chadwick és viola teljes mértékben elviszik a showt).
nézzétek meg.