Lehetséges, hogy ezt a filmet jobban is meg lehetett volna csinálni, mindenesetre nekem így is tökéletesen átjött a mondandója. Számomra Jonathan Price tökéletesen hozta a kissé szenilis írót, aki maga is elhiszi a saját hazugságait, Glenn Close pedig csodálatosan vitte vászonra a megkeseredett, háttérbe szorított valódi tehetséget, aki egyszerre szeretné kikiáltani, hogy valójában a siker őt illeti, másrészt szeretne továbbra is a háttérben maradni és úgy élni ahogy eddig a hőn szeretett férfi mellett. A nehéz téma ellenére a film egy percre sem volt unalmas, és végig lekötötte a figyelmemet. Szerintem több van benne, mint „csak” Glenn Close alakítása.