Pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Néhol lassú, sokszor üres, küszködő, amilyen maga a főszereplő is. Azt hiszem a vége nagyon meghatott…amikor értelmet nyer minden, s végül újra az ürességbe veszel…az egész életed másé…hiába gondoltad, hogy különleges volt. Pedig az volt, egyéni gondolatokra, érzésekre sarkallta az a feszítő dolog ott benn, a lelke. Különös.