Több hónapig rágtam anyám fülét, hogy nézzük már meg, végül ma kikölcsönözte. Neki nosztalgiarohama lett tőle, én viszont először láttam.
Ugyanazt tudom mondani, mint az első részről. Aranyos,humoros és bár nekem más kamaszkorom volt (sokkal introvertáltabb voltam), Viccel abszolút tudtam azonosulni és néhány szituációban magamra ismertem.
A főbb szereplők nagyon szerethetőek, nekem a kedvencem Samantha, a felnőttek közül pedig Poupette. :)
A zene még mindig nagyon jó, bár én a Dreams are my realityt jobban szeretem.
Nagyon szeretem a francia filmeket, a Házibuli pedig az egyik kedvencem. A folytatása sem okozott csalódást.
(és most is eredetiben néztem :D )