Nálam ez a nyerő film idén, akármelyik is nyeri az Oscart. A megnézése előtt nem tudtam, hogy ez egy igaz történet, így végig csak példázatként kezeltem – kb. úgy, hogy „igen, szép történet, de a való világban biztos nem lennének ezek a helyzetek ennyire drámaiak.” Aztán a végén, amikor kiírták, hogy Tony és Don valódi személy volt… kicsit elszégyelltem magam. Nyilván nem történhetett minden ennyire vászonra illően, de mégiscsak emeli a film értékét, hogy megtörtént (élet)anyagokból dolgoztak.
Viggo vitán felül megérdemel minden dicsértet, de én Mahershalától most egy kicsit jobban le voltam nyűgözve – engem teljesen meggyőzött az eleinte hideg úriembert, majd a törékeny, magányos férfit alakító játékával. És azok az ujjak! Tudom, hogy nem igazából zongorista, de simán elhinném neki…
Egyszóval szép, tanulságos, megható film, és külön öröm volt a klasszikus dallamokat ebben a dühös, sértett stílusban előadva hallani.