Nyolcadikban megnéztük az iskolában a magyartanárral. Ő elég idősnek tartott bennünket ahhoz, hogy megértsük ezt a filmet, és tulajdonképpen igaza volt, hiszen egy tizenhárom-tizennégy éves ember már nem kisgyerek. Most viszont azt hiszem, jobb lett volna, ha később látom, a gimnazista éveimben – amikor már többet tudok a történelemről és többet látok a világból.

De megnéztük, és úgy megrázott, mint film soha. Sokáig nem tudtam kiverni a fejemből a piros kabátos kislány képét, és a vonat zakatolását, ami a halálba vitte a zsidókat. A végén aztán el is pityeredtem. „Többet is megmenthettem volna…”
A zárójelenet pedig feltette a pontot az i-re.

Nem tudom, képes leszek-e valaha újranézni.