Túlságosan elfogult vagyok ezzel a filmmel. Nagyon, nagyon, nagyon. Most, sokadjára nézve rájöttem, mennyire jól átadja a logikai bakik ellenére a zene szeretetét, és azt, hogy a fiatalok mennyire elkeseredetten keresik önmagukat, még ha sokszor nem is ilyen nyilvánvalóan vagy látszólagosan. Nem tagadás, hogy vannak benne nagyon hatásvadász jelenetek, mégis valahogy mindig túl tudok rajtuk lépni, és így ötvenedjére is ugyanúgy imádom. A Jonas Brothers és Demi pedig a leghabosabb hab a tortán egy nagy kanálnyi nutellával. Számomra megunhatatlan.