Nem vagyok sorozatgyilkos (2016) 65% 105★

Nekem ez tetszett!

Emlékszem még halványan a könyvre. Vissza is olvastam az értékelésem a sorozat összes általam olvasott részénél. Nagyon szerettem végig John agyában lenni. Ez a filmnél nyilván hiányzott. Nekem azonban mégis elnyerte a tetszésem ez a film. Lehet benne volt az is, hogy már nem friss a könyves élmény. Egyedül a végét tekintve voltam elégedetlen, de ott sem megbocsáthatatlan hibát vétettek. Leszámítva annak a „micsodának” a fejét. Az katasztrofálisan rossz volt.
Én ezt akár többször is simán meg tudnám nézni. Lekötött. És ez a lényeg. :)

Nos, így kell elrontani egy jó könyvet.

Kezdeném azzal, hogy nem szeretném túlságosan a könyvhöz hasonlítani. A könyv az könyv, a film az film, nem lehet egy filmben mindent úgy megoldani, ahogy azt elképzelné az ember.
John karaktere szerintem zseniális, nem kell bántani. Ami hiányzik, az maga John belső monológjai, ahogy lezajlanak a kis fejében a dolgok.
De nézzük. Adott egy viselkedés zavaros srác. Szociopata. Semmi érzelmi inteligenciája, nulla empátia. Érdeklődési köre is ennek megfelelően a sorozatgyilkosok.
És hát a kisvárosban egyszercsak gyilkosság történik. Majd még egy. John a maga észjárásával és itt muszáj jeleznem, hogy nagyon hiányoznak a belső gondolatok!! elkezd érdeklődni az eset után.
Szerintem nem lett rossz film. A színészek nagyon jól lettek kiválasztva, jól játszottak, a hangulat teljesen átjött. A befejezés kicsit érdekesre sikeredett, nem a végkifejlet, hanem a megvalósítás miatt. Azt mondjuk nem értem miért így kellett, de átadta az is amit akart.
Ha nem könyvfanatikusként nézzük, élvezhető. Lassú, az tény, de szerintem ilyennek is kell lennie.

Nem volt tökéletes, de abszolút élvezhető.
Lekötötte a figyelmem és izgalmas volt még úgy is, hogy tudtam mi lesz.

Újra kell nézzem. Igénylem, hogy egy újraolvasás után nézzem meg. Muszáj tudnom hogy miket hagytak ki/változtattak meg azokon kívül amikre így most emlékeztem. :D

Sokkal jobbat vártam. Teljesen összevissza volt, hol unatkoztam, hol teljesen összecsapottnak éreztem. Johnt egyáltalán nem könyvhűen ábrázolták, ami a legjobban kiakasztott. Fáj a szívem, hogy ennyire nem volt jó a film, a könyvet teljes szívemből imádom :(

Különös hangulata volt, rám ragadt valami sötét romantika önmagammal, így végig azt éreztem – azonosulva a főszereplővel –, hogy nem szeretnék sorozatgyilkos lenni. De azért mindenki eljátszik a gondolattal, milyen lenne egyszerűen megölni azt, akit gyűlölünk, bár ehhez kell némi vastag bőr és merész jellem, hogy nyers tényekként tálaljuk ezt a dolgot.
Szóval a karakterábrázolásban nem volt hiba, John és a terapeutája kapcsolatát külön kiemelném, annyira mély volt, hogy az én lelkembe is belenyúlt; az ilyen pszichológus miért csak a filmekben létezik?
A nyomozós része is tetszett, feszültséget húzott ki magából, az atmoszféra fullasztó volt, mégsem nehéz, inkább olyan, mint amikor egy tömény illattal van tele a levegő.
De a vége… miért?! Mi szükség volt erre? spoiler Miért?!

Öm…
Igen, olvastam a könyveket. Nem sokra emlékszem már belőlük, azon kívül, hogy tetszett. Mégsem indultam neki túl nagy elvárásokkal a filmnek. Mikor kijött a trailer egész lelkes voltam, néztem azt a kis videót és… valahogy nem váltott ki belőlem semmit.
Sajnos a filmmel is ez a helyzet. Nem tudnám megmondani, mi az oka. Talán lassú. Belassult. Szürke. A színészek rendben vannak és így a körítés is, csak hát… Talán ott a hiba, hogy a könyvet különlegessé tette a tény, miszerint John fejében vagyunk. Halljuk a gondolatait, ahogy megbirkózik a mindennapokkal, ahogy nyomoz. Így, itt viszont mivel filmről van szó, nem vagyunk ott. Nem halljuk a gondolatait és az egész elveszítette azt, ami a könyvet különlegessé tette. Egy átlagos fura srác lett a főszereplőnk, akiről oké, ott az orvosi dokumentum, de nem érezzük át úgy igazán. Nem a színész hibája, valahogy a… megvalósítás.
Az… egész… egyszerűen… semmilyen…!

Talán majd még egyszer megnézem, de ez így elsőre majd' egy óra és még ötven perc áttekerve.

Nem lett volna rossz… ha John monológjait bele tették volna a filmbe . De így üres volt az egész. A színészek jók voltak, nem ők tehetnek erről.

Talán hiányosság, hogy nem olvastam a könyveket, meg hogy nem is sokat tudok róluk.
Úgy nagyjából tisztában voltam a tartalmával, gondoltam megnézem. Egészen tetszett, jól hozta ezt a kisvárosi krimi feelinget.
De a végén volt egy dolog, amire nem számítottam, majdnem hátast dobtam, mikor láttam. spoiler
Max Records nevéről meg az jut eszembe, mintha lemezkiadó lenne. :)

Elég rég olvastam már a Nem vagyok sorozatgyilkost, így csak nagy vonalakban emlékeztem a történetre, és ez tök jó, mert nem álltam neki bosszankodni minden egyes jelenetnél, hogy ez nem is így van. Ennek tükrében nekem tetszett a film. Nem egy korszakalkotó mű, és nem lesz kedvenc, de egyszer érdemes megnézni.
Mégis leginkább szerintem maga John karaktere nem sikerült jól. A könyvben az egész sztorit ő viszi el, miatta olyan jó a regény, attól, hogy ő egy olyan szociopata, aki szabályokat állít fel magának, és tök jó ezt az elbeszélésében olvasni. Itt viszont szerintem nem igazán sikerült átadni ezt. Eléggé fura a karaktere, de nem eléggé érdekes, és ez sokat ront az élményen.