Miyazaki egyik legnagyszerűbb, legepikusabb és legérdekesebb darabja. Nagyon emlékszem, hogy mielőtt láthattam, még a kilencvenes évek elején sok korabeli cikket olvastam róla, ahol a kritikusok értetlensége fogadta a nyugati szem számára oly szokatlan művet. Ma már tudjuk a helyén kezelni. Mert ez a film egy különös posztapokaliptikus sci-fi, melynek főhősnője többször is borzalmas csapásokat szenved el könyörtelen világától. De mégis erős tud maradni, és kiállni a próbákat, és szerez némi reményt is a lepusztult Földnek. A karakterrajz egészen kiváló, minden szereplő jól kidolgozott, és érdekes, hogy mennyi domináns női karaktert vonultat fel a film. Az animáció, a hangok pedig már akkor is a kötelező Miyazaki Hayao minőséget hozták.