Kellőképpen beteg a képi világa, hogy egy üde színfolt legyen a horrorok között, különösen akkor, amikor kijött. Emlékszem, ez volt az a film, amin hosszú idő óta végre kicsit kényelmetlenül éreztem magam helyenként (a műfajban nem jártas barátnőim hetekig nem tudtak létrákra és satírozott körökre nézni utána). Egy nagy bánatom van, a főszereplő kisfiú, aki pocsék, úgy, ahogy van, és ki nem állhatom.

És tudom, tudom, az eredeti jobb, de szerintem nem. :P