Még ötödikesek voltunk, amikor egy iskolai színjátszócsoport előadta az iskolánkban a musicalt. Már akkor nagyon megragadott, a zenéit azóta is szívesen hallgatom.
Nem mondom, hogy tetszett – lehet ezt egyáltalán mondani egy filmre, amiben ilyen szörnyű dolgok történnek? Pedig nincsenek benne brutális jelenetek, de ez a visszafogottság még jobban odavág. A Szentjánosbogarak sírjához hasonlóan itt is a társadalom legkiszolgáltatottabb és legelveszettebb rétege jelenik meg, a gyerekek. És bizonyos szempontból ők voltak a háború legnagyobb áldozatai; ahogy a Dunkirkban mondták, a háborút a felnőttek indították el, mégis rengeteg gyerek és fiatal halt bele. Talán ez volt a legnagyobb bűne, többek közt: miatta nem tudta a társadalom megvédeni az ártatlanokat.