A film után elolvastam a verset külön is, és aww, hát ez csodálatos összjáték lett. Nagyon-nagyon eltalálja a képi megjelenítés a szöveget, pontról pontra lekövetve. 24 évesen olyan nosztalgiám lett, amit nem is érezhetnék igazából! :D Zenében nálam ezt Tracey Thorn tudja elérni, akit hallgatva negyvenes egyedülálló nőnek érzem magam, egy bárpultnál.
Szerintem még sokszor meg fogom nézni, nagyon szép, nagyon lírai – és végtelenül komikus meg céltalan is közben. :)