Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy autósüldözéses disztópikus filmet fogok nézni, biztosan kinevetem. Most azonban itt ülök, és életem legfurcsább filmes élményét boncolgatom magamban, mert ehhez foghatót még soha nem volt szerencsém látni. Az pedig még furcsább, hogy ez az egész ráadásul még tetszett is nekem. Története nem igazán van, mégis van benne valami, ami odaláncol a képernyő elé két hosszú órára. És bár alig értettem belőle valamit, a látvány és Nicholas Hoult mindenért kárpótolt.