Chaplin és a kissrác aki amúgy egy nagyon cuki kislánynak néz ki és egy kevésbé szép felnőtt lett belőle annyira helyes párost alkotnak, hogy hihetetlen.
Gyerekkorom óta nem néztem rendes némafilmet (csak rövidfilmet), de emlékszem papámmal jókat nevettünk akkoriban Chaplinen. Aztán teltek az évek és nem éreztem késztetést, mert féltem csalódnék az emlékekben, és Chaplin már nem állná meg a helyét a mai világban. Pedig nagyon is működik.
Egyrészt teljesen másképp kell nézni, mint egy hangos filmet, nem tudom, mi a jó szó, talán koncentráltabb a figyelem. Másfelől még mindig képes megnevettetni – meg is lepődtem, mennyire. Nem kell hozzá sem kretén mellékszereplő, sem CGI, sem alpáriság, sem túlbonyolított történet, sem semmi extra, minden a maga egyszerűségében működik jól. Dráma, vígjáték, családi film egyben.