Olyan volt ezt a filmet nézni, mintha egy képeskönyvet lapozgatnék. Mindenütt gomolygott a füst, csillogtak és csattogtak a gépezetek, a vonatok, ketyegtek az órák és a kék színű dolgok olyan jajjnagyon kékek voltak. Az elejétől a végéig teljesen beszippantott a mesevilágába és nagyon tetszett, hogy ennyi mindent elmondott a filmművészet hajnaláról meg arról az egész varázslatról, ami mögötte van. Egyébként pedig egyszerű maradt és bájos, és nem mond többet tulajdonképpen, mint azt, hogy az emberek is csak érzékeny gépezetek, akikben valami elromlik, ha elveszítik a céljukat és akiket néha meg kell javítgatni kicsit.