Csak két gondolatom van erről a filmről, de az mélyen belém kaparta magát, és nem hiszem, hogy valaha is ki tudnám tépni a gyökereit:

1. ez a világ, amiben élünk, éppolyan hidegen konstruált, mint Truman világa, és ez a globalizált valóság-illúzió több, mint rémisztő – jó lenne megszökni nekünk is

2. Jim Carrey hihetetlen színész, azt hiszem, végérvényesen is az egyik kedvencem lett – hogy képes valaki egy vígjátékot kvázi lélekgyilkos drámává alakítani?