29 éves vagyok, anyám cigijét szívom, a film közben azt a sört ittam, amit apám vett, és alkoholmentes (-OH csoport, ezt kb. a biosz szakról tudom, amit nem fejeztem be), mert a stressztűréshez szorongásoldót kell szednem (ami mit sem segít, amikor pusztán csak meghallom a szemkontaktus szót), meg antidepresszánst a pozitív hozzáálláshoz és tudatossághoz, és nem tudom, miért vagyok itt, vagy miért jó ez az egész, és nem tudom, hogy kiút lehet-e a céltalanságból, ha megnézek egy filmet a céltalanságról, vagy írok róla egy könyvet?