VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) 220

For Some Inexplicable Reason
90' · magyar · dráma, vígjáték 16

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan Budapestben, ami semmiképpen sem az, amit a dizájnos útikönyvek, vagy esetleg a hazai filmek látképei festenek a városról. Az itteni életet súlyos ellentmondások színezik. Még komplikáltabb a helyzet, amikor nem emlékszel, hogy szüleid egyhavi fizetését… [tovább]

magyar · angol

Képek 8

Szereposztás

Ferenczik ÁronÁron Szentesi
Horváth MiklósHamza Miklós
Győriványi BálintGyőrvári Bálint
Owczarek TomiJuhász Tamás
Jakab JuliEszter
Nagy Viktorpénztáros
Kovács ZsoltÁron apja
Takács KatalinÁron anyja
Makranczi ZalánBalázs, Áron bátyja
Kapronczai ErikaAnna

További szereplők

Kedvencelte 70

Várólistára tette 171


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Te jó ég, nem bírom abbahagyni a bőgést. Igaz, hogy a film alatt betoltam három drágamulatság ötcentes viszkit, meg eltoltam 6 szál cigit. Jól feltépkedte a sebeim, azért is próbálok még sebtében írni róla, amíg tart ez a nyitott szív diagnózis.
Áron <3.
Én anno nagyon szerelmes voltam egy hasonló, művészlélek fiúba, jóval fiatalabb is volt nálam, ezért aztán nem is lett a történetből semmi. De végig az volt az érzésem, hogy a mi kis hazánk tele van Áronokkal. Tele van jóérzésű, halkszavú és intelligens fiúkkal, akik sajnos nem kaptak az életre nézvést sem vezérelvet, sem útmutatást. Nem kaptak sem célt, sem értelmet, csak lézengenek a „csodás magyar valóság közepette”. Annyira megszerettem ezt a filmet, hogy számomra már most ikonikus, fiatal szűzként is piedesztálra emelném a többi között, mert igazi gyöngyszeme a mai létezésünknek. Egy korkép, ami kórkép… és magyar is. Egy ponton abba kellett hagynom és szünetet tartani, mert annyira elragadtak az érzések, az a fájdalmas, depresszív magyarság és jelen-ség, ami rajtunk uralkodik. Olyan jól sikerült ezt ábrázolni, hogy pofáncsapkodásnak érzem, igazi altató ébresztőnek, ami nem múlik, nem enyhül csak kínoz és tüzeket gyújt benned. Nézd meg. Kérlek. Ha lehet akkor minden előítéleted betéve egy jó mély fiókba. Ne gondolj sem elvárásokra, ne várj épkézláb ötletet, újítást, másfajta látásmódot, csak add át magad ennek az érzésnek, és hagyd, hogy vigyen. Úgyis beszippant, főként, ha pesti vagy. Akkor viszont egyből kötelező…
Spoiler következik, mert enélkül nem tudom elmondani, hogy mi az, amit észre kell(ene) venni, vagy amit számomra feltűnt.
spoiler
– Áron az a huszonéves fiatal, akikkel nap, mint nap találkozol, s akinek fogják a kezét, de mégsem engedik messzire. Épp csak annyira, hogy megtanuljon járni és beszélni, illetve, akinek meg tudtad mutatni, hogy mi a helyes, és mi nem. Nem adtál sem vezérelvet, sem célt, sem általános erkölcsi normát. Igen, ez vagy Te: a mai fiatalok anyja és apja.
– Áron a megtestesítője annak a nemzedéknek, akik az X után jönnek, de akár az Y után következnek. Minden sajátosságukkal; határozott előnyökkel és még határozottabb hátrányokkal. Látják, hogy mi nem jó, mi jó, de nem lépnek egyik útra sem, mert nem tudják eldönteni, hogy ők merre akarnak haladni. Diplomával mosogatni. Neked is ökölbe szorul a kezed?
– Áron a legszerethetőbb karakter, akit eddig magyar filmen láttam. Emberi. Nagyon. Szívbemarkolóan.
– Áron az a tipizált magyar fiatal, aki jobb híján, gondolván, hogy odaát jobb, spoiler
Minthacsak rólam szólna, az akkori huszonévesről. És mintha sorstársakról szólna, pedig jócskán idősebbek vagyunk. spoiler Ott is büdös a levegő, ott is kietlen a magány, ott is küzdeni kell bármiért, amit el szeretnél érni. Aztán már azt sem.
Minden tiszteletem a készítőké. Reisz Gáboré, aki ezt így tálalta, így írta, így rendezte. Köszönöm! Életre szóló élmény!

2 hozzászólás
mohapapa

Volt egy pont, ahol szerelmetesfeleségtársam abba akarta hagyni a nézését. Én nem voltam lenyűgözve, de kalandvágytól űzötten nem kapcsoltam ki a filmet. Bár a gondolattal kacérkodtam én is.
Mert két réteg van: a történet és a megvalósítás.
De ebből ebben a filmben csak a második létezik. Viszont annak van fílingje, vastagon.

– És szerinted miről szólt?
– Miért, szól az élet valamiről? – nézett rám gyönyörű kedvesem a film után, az erkélyen állva. – Küszködünk, hogy pillanatnyi problémákat megoldjunk, jó döntéseket hozzunk, és optimálisan csináljunk mindent. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

A főhőnek vagy nem. Abszolút kibebaltázott lúzer.
– Ez mekkora lúzer! – pökte ki Pipi barátom.
– Pipikém, miért, szerinted mi mik vagyunk. Ötven felé megyünk, nagyjából semmit nem tudunk felmutatni. Én elváltam, Neked nem működik a kapcsolatod.
– B@zd meg, de Mártival most mennyire szeretitek egymást!
– És sanyi, Pipikém! Mi más van?
– Akkor sem vagyok lúzer – mondta, és egy év múlva belehalt az alkoholba.
Azóta is cefetül hiányzik.
Néz a főhös a HR-es csajszira, hogy mi a rá legjellemzőbb dolog. A főhős próbál beleolvasni a HR-es kezében levő életrajzába, amit először lát.
– Tu-da-tos-ság…? – motyogja.
– És mi az, ami legkevésbé jellemző? – kérdezi a HR-es bige.
A főhős, Áron, itt már határozott:
– Tudatosság!

Határozottan irritált Áron bénasága, permanens álomkórja, bamba „holafaszbankivagyokénmiért”-nézése, idióta szövegelése. Aztán volt egy pont, ahol mégis tökéletessé vált az empátiám: amikor Áron megleli Tinta Évát, és az kedvesen mosolyogva faképnél hagyja. Mert volt a Felszab' téren az a könyvesbolt, ahol az a kerek arcú, csodálatosan kékszemű lány dolgozott, akit soha nem volt bátorságom megszólítani, aztán amikor karácsony előtt egy kis ajándékkal mégis, nagyon rövid úton tintaéváskodott, én meg pont úgy húztam be fülem-farkam, mint Áron. S aztán ugyanúgy nem foglalkoztam a dologgal, csak néha-néha eszembe jutott, hogy milyen szép lett volna, ha szép lett volna… S aztán, hosszú évekkel később megtaláltam a magam kerekarcú, zöld szemű Nőjét, akit teremtett az Isten, mint hozzám illőt, és mindenek ígyen vannak legjobban.

És megy a film, és Áron átbénázik másfél órát, vágyakozik, bambul ki a fejéből, eltépi a köldökzsinórt, mondjuk ideje, bakker, harminc éves, megy külföldre, jön vissza, és sehol semmi, csak sörözések, beszélgetésnek mondott/vélt/hazudott egymás szavába vágások, és Eszter mocsok hiánya. De amikor Eszter felbukkan és meg is szólal, kérdés, hogy miért is olyan durranás; de persze mindenkinek a maga esztere a legnagyobb durranás (holott az enyém a legnagyobb, bárki beláthatja, és már vannak néhányan).

A film nem ér véget, csak befejeződik, de hogyan is tehetné, amikor nincsen történet, csak fíling van, képek, szimbólumok vannak, művészfilmesen bevágott impressziók, legyen min gondolkodni, ha akarunk. Ha meg nem akarunk, akkor csak élvezzük maradéktalanul a fílinget. És élvezzük.
És valószínűleg ettől jó ez a mozi. Nyitva hagyja az értelmezés és az élvezkedés lehetőségeit. Nem rág szájba, nem lila, de nem is fog padlót a közönségességtől, a punci-kuki-kaki-pisi poénoktól. Sokkal finomabb, értelmesebb.
De ami fáj: Áron lúzersége személyes, nem tud úgy távolmaradni, mint üvegtigrincsék lúzersége.

Na de amikor olyan korban voltam, mint Áron (értsd: Valós Kor, tehát az én generációmnak az nem harmincas, hanem huszonéves kora) azt a kis gömbölyű mellűt bizony nem hagytam volna ki, meg eb, aki a kanalát meg nem eszi, s „minek ide szöveg, jóember”, különösen nem előtte, utána, hanem helyette; de nagy marha ez az Áron!

Nos, gondolkodom, tehát láttam a filmet. Érdemes volt, na!

vargarockzsolt

Tele van a tököm a sültrealista filmekkel, akár a nyomorról, akár hatalmas érzelmekről, akár az IGAZSÁG-ról szólnak. Ez a film pont attól jó, hogy mer szárnyalni, kapkodni, rontani, van benne fantázia. Oké, a főszereplő egy anyukakedvence úrifiú lúzer, aki nincs tisztában azzal, hogy milyen mázlista, mert csinos pofija van, és szeretik a lányok, meg vannak rendes haverjai, meg előtte az élet, meg egyetemet végzett, meg csak kirándulgat feketemosogatni Lisszabonba, de ez nem érdekel, egy cseppet sem vagyok irigy rá. Na jó, egy cseppet igen, de ez alatt a másfél óra alatt belebújtam a bőrébe, és vele szomorkodtam és vele nevettem. A színészek remekek voltak, baromi jó volt, hogy csak két profi volt közöttük, pont a két szülő, azok pont így voltak hitelesek, hiszen a szülők azok legtöbbször okoskodók, meg mesterkéltek. A zene is príma volt, a Szécsi Pál szám alatt röhögtem, és egyébként is volt benne egy csomó poén, ami miatt máskor is meg fogom nézni, nekem az ilyen filmek nagyon bejönnek.

Mr_White 

Gyerekek, most aztán üljön le mindenki hétfőn, és írja meg azt a qrva könyvet!

sfox33 

Nincs kedvem utánanézni így lehet, hogy tényleg egy vizsgafilm, annak elment, de semmi több. Untam az egészet.

1 hozzászólás
Osli75 

Nekem ez tetszett. Nem egy nagy történet, de a megvalósítást szerettem. Nagyon magyar film, de nem a gagyi értelemben (Bár azóta már vannak nagyon színvonalas filmjeink is)
A főszereplő annyira nem is tudom milyen, igazi lúzer, de a szerethető fajtából. Remélem azért bejön majd neki azélet :D

Little_Monster 

Ez a tengődő, töketlen, bizonytalan, lúzer bölcsész fazon Áron annyira tipikusan magyar karakter, hogy más országban vetíteni se lenne szabad a filmet, úgyse értenék. Nem is értem, miért nem dokumentumfilmként készítették, annak is jó lenne. Ez a film is jó példa arra, hogy nem berobban, csak beszivárog egy réteg mindennapjaiba és lassan kultfilmmé válik. Az ilyenekről nem szeretek lemaradni, ezért megkésve ugyan, de megnéztem. Kellett idő, míg ráhangolódtam, és néha kedvem lett volna átnyúlni a képernyőn, jól megfogni Áront és megrázva ráordítani, hogy kapd már össze magad öcsém, hát hogy lehet így élni?! Aztán elkezdett szórakoztatni. Áron önmagában nem volt vicces, de a többi karakterrel együtt (szülők, BKV) és a helyzetekben, amikbe került, sokat nevettem rajta, vagy inkább vele. Kedvencem az Amigo Dávidos rész, ami ebben az amúgy is nagyon magyar filmben a legmagyarabb pillanat, zseniális úgy, ahogy van. Valamint kiemelném még Áron útját az anyja munkahelyére, rengeteg vágással, helyszínnel, pesti pillanattal, látszik mögötte a sok munka, és nagyon szép megoldással fejezi ki azt, amit akar.

1 hozzászólás
Fummie

Ez a film egy az egyben az Élet. Nem akar sokat, nem akar világmegváló ötleteket átadni, még a tanulság sem olyasmi, amire azt mondanád, hogy „aha, ez egy jó gondolat”. Már ha észreveszed a tanulságot. Lehet, hogy nincs is ott, csak én képzeltem bele. Mindenesetre valahogy attól lesz jó, hogy olyan az egész, amilyennek megéljük a mindennapokat. A kis baráti társaságomat láttam akkor, amikor a srácok elkezdtek vitatkozni, ki mennyit fizet a kocsmában, de ismerős volt a családi vacsorás jelenet is. És talán pont ezért volt ennyire vicces is, mert tulajdonképpen csak azon nevetünk, ami velünk is elő szokott fordulni. És hát nem az Élet szüli a legérdekesebb pillanatokat? Csak Áron ne lett volna annyira növény.

walksdowonders 

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan oka annak, hogy irtózatosan tetszett a film. Annyira magyar, annyira semmilyen, hogy már ezért is. :) Próbáltam közben meg-megfejteni, de csak egy mosolyig jutottam. És ez nekem most bőven elég (még ha és-sel nem is kezdünk mondatot).

Gyerekek, Ferenczik Áron a magyar Jim Sturgess. ;)


Népszerű idézetek

Zsu 

Hello, ööhhm figyelj ez egy ilyen támadásnak látszik, de valójában nem az. Most egy kicsit itt felböfögok néhány dolgot jó, és akkor te meg megmondod szimpatikus-e vagy nem. Az a lényeg hogy Áronnak hívnak, te pedig az a lány vagy, aki ellenőr. Számomra ez egy fenomenális-fanatasztikus dolog hogy te… amit csinálsz mármint ez az egész ez a munka meg akármi, és, hogy időnként szoktunk találkozni, de, hogy nem lenne-e kedved esetleg megenni egy habos süteményt? Valami képviselőfánkra gondolok, vagy ilyesmi. Mert hogyha nem, én azt is megértem semmi probléma. Akkor esetleg elmehetünk egy Ikeába, és vagy bármi vennénk egy bambuszt tudod, vagy nem tudom egy egy… hot-dogot vagy bebújhatnánk a gyereksátorba esetleg, vagy nem 'tom meglátnál egy szennyes kosarat megvennéd magadnak, én meg kérdezném, hogy de de neked minek a szennyes kosár és akkor te mondanád, hogy tudd hova rakni a szennyest én meg mondanám hogy ja igen, akkor értem. És akkor lehet hogy aznap este úgy összebújnánk és te pedig behúznád a függönyt, és az úgy elég jó lenne, azt hiszem. Aztán másnap amikor felkelnénk, akkor meg elkezdenél szürcsölni a nagymamámnak tudod a bögréjéből, és akkor én meg néznélek, mert nagyon szeretem azt a bögrét, de valahogy egy kicsit meghatódnék tőle hogy iszod azt a azt a teát belőle. Aztán beugranánk egy moziba valami horror filmre és akkor nagyon félnél, de közel bújnál megkarmolnál meg akármi és akkor úgy érezném hogy ez az igen végre fiú vagyok, és aztán mikor aznap este… "

Nocharity 

Hát ez elég jó hely, csak… ezeket a fikuszokat nem értem annyira.

Londonna 

♪ Ha újra kezdhetném ezt az életet,
Nem pazarolnám így el az éveket,
S megtalálnám végre miről álmodom.
Ez mindent megérne, mert egyre kutatom.

Hol van a boldogság, mondd meddig várjam még,
Boldogság – a szívem érte ég.
Merre jár, nem tudja senki sem,
Boldogság – míg élek keresem!

Nem tudom meddig kell még, így élnem egyedül,
De bízom benne egyszer majd sikerül,
felszáradnak a könnyek az évek során,
Ettől minden könnyebb, örökre talán.

Hol van a boldogság, mondd meddig várjam még,
Boldogság – a szívem érte ég.
Merre jár, nem tudja senki sem,
Boldogság – míg élek keresem!

Hol van a boldogság, mondd meddig várjam még,
Boldogság – a szívem érte ég.
Merre jár, nem tudja senki sem,
Boldogság – míg élek keresem! ♪

Londonna 

Hihetetlen, hogy a rossz dolgokat mindenki elhiszi, ami jó, az pedig állandóan magyarázatra szorul.

kelgit

Ki fogok menni és az leszek, hogy szakadt, büdös, tróger, büszke magyar paraszt leszek. Ez leszek, érted?


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján