Az első Piedone rész igazából nem a legjobb Bud Spencer film, és még a saját sorozatában sem a legjobb, de az üzenete ennek a legerősebb. Bár sok a humoros szituáció, azért a film nem vígjáték, sőt merem állítani, igazi tragédia. És nem csak azért, mert sok jóember is meghal benne, hanem azért, mert a történet lényege, hogy Rizzo Piedone felügyelő kedves, megszokott világát alig pár nap alatt végleg lerombolja a kábítószermaffia. Piedone szimpatikus figura, bár erőszakos és a saját szabályai szerint játszik, nagyon úgy érezzük, hogy ezek a szabályok rendben vannak. A filmben mind a nyomozós történet, mind a verekedős jelenetek stimmelnek. A vége is elég jó meglepetés, még akkor is, ha elő van minden készítve hozzá. Külön meg kell említeni a zenéjét, ami szintén a film legerősebb pontjai között van.