Az HBO megint kitett magáért ennél a kis minisorozatnál, nem csalódtam benne. Az openingeket mindig olyan jól eltalálják, hogy hihetetlen, ez is emlékezetesre sikeredett, és a dallam is kellemes, sajnáltam is, hogy ilyen rövid.
A történet maga nem tartalmaz semmi különlegeset, de ezt abszolút nem rossz értelemben írom, egy hétköznapi házaspár hétköznapi történetét követhetjük nyomon, hétköznapi eseményekkel. Talán pont ezért fogott meg ennyire, mert életszerű. Öröm, bánat, boldogság, depresszió, mind találkozhatunk ilyen hullámvölgyekkel, vagy ismerhetünk olyan embert, aki találkozott már vele.
Nagyon tetszett Henry önzetlen kedvessége, de Olive szarkasztikus stílusa is. Mondanám, hogy ellentétek voltak, de nem teljesen, mert Olive is a szigorú arc mögött gondoskodó volt, és csak jót akart.