Olive Kitteridge (2014–2014) 86% 52★

Annyira keresetlen ez a film. És ez a legjobb benne.

Kényelmetlen volt nézni… és ha még azt is hozzávesszük, hogy 4x60 perc volt, felért egy kínzással. Nem arról van szó, hogy rossz volt a sztori, sőt! Mestermunka, ha azt vesszük, mert egy olyan emberről szólt a sorozat, aki elől a valóságban jobb menekülni. Lehetőleg a legmesszebb, úgy hogy vissza se nézünk. Belőlem nem váltott ki semmilyen empátiát. spoiler
Olive számomra az egyik kollégám tükörképe volt. Egy önmagát tökéletesnek hívő, mindenki mást lenéző negatív energiamező, akitől az ember rohadt szarul érzi magát. Senkihez egy jó szava sincs, de nem érti azt sem, ha valaki boldog, mert fogalma sincs mekkora érték az, ha egyáltalán elviselik a jelenlétét. A férje a világ legmegalkuvóbb papucsa. A gyereke egy lelkileg megnyomorított ember. Ami sántított: Bill Murray karaktere. Már önmagában az is természetellenes, hogy Olive-nak családja volt, de az, hogy spoiler na ilyen nincs.
A másik, hogy próbáltak 25 évbe mindenféle problémát, életeseményt, drámát, nehézséget, stb. felsorakoztatni, de amellett nem tudok elmenni, hogy mindenki a felső 10ezerhez tartozott. Ó, „szegénykék”!
A zenéje epic, de a többit nem szeretném sokáig megőrizni az emlékezetemben.

Az HBO megint kitett magáért ennél a kis minisorozatnál, nem csalódtam benne. Az openingeket mindig olyan jól eltalálják, hogy hihetetlen, ez is emlékezetesre sikeredett, és a dallam is kellemes, sajnáltam is, hogy ilyen rövid.
A történet maga nem tartalmaz semmi különlegeset, de ezt abszolút nem rossz értelemben írom, egy hétköznapi házaspár hétköznapi történetét követhetjük nyomon, hétköznapi eseményekkel. Talán pont ezért fogott meg ennyire, mert életszerű. Öröm, bánat, boldogság, depresszió, mind találkozhatunk ilyen hullámvölgyekkel, vagy ismerhetünk olyan embert, aki találkozott már vele.
Nagyon tetszett Henry önzetlen kedvessége, de Olive szarkasztikus stílusa is. Mondanám, hogy ellentétek voltak, de nem teljesen, mert Olive is a szigorú arc mögött gondoskodó volt, és csak jót akart.

Baromi erősen kezd és egy ideig tudja is hozni a szintet, de valahogy nem képes kitartani, elfárad, nem tudja (vagy nem akarja) elvarrni a megkezdett szálakat – ez nem is lenne baj, viszont egyre inkább érezni az ötlettelenséget és tanácstalanságot a fináléhoz közelítve, helyenként önismétlővé is válik. Frances McDormand jól játszik, magabiztosan hozza a megkeseredett főhősnő karakterét, Richard Jenkins se gyenge… én Bill Murray-től azért többet vártam. Elgondolkodtató, mélyre ásó történet, de valami hiányérzet mégiscsak van, lehetett volna sokkal koncentráltabb.

Viszont nem tudom megállni, hogy egekig ne magasztaljam Carter Burwell zenéjét, az a fickó egy igazi zseni.

Mélyen érintett, mert bár elég messze vagyok még tőle, de úgy érzem hajlamos vagyok az elOlive-osodásra…:) Úgy kell bánni másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy bánjanak velünk. Sajnos Olive erre túl későn jön rá, de mi tanulhatunk a hibáiból. Nagyon jó kis sorozat volt.

Csodálatos színészek egy nagyszerű sorozatban. Itt leírták a gondolataimat. Csak jobban. Aki az emerre kíváncsi, nagyszavak nélkül, annak ajánlom.
https://hetediksor.hu/2016/02/17/olive-kitteridge/

Nyomasztó volt, lassú folyású, abszolút hétköznapi és sivár – imádtam!
Olive egy nagyon nehézfejű, érdekes, erős karakter egy kisváros miliőjében. :-)
Arra is rávett a sorozat, hogy első dolgom legyen elfutni a könyvtárba és kivenni az eredetijét. :-) Azóta az írónő több könyvét is olvastam, köszönöm Olive! :-)

Amilyen erősen indult olyan lendülettel vesztette el amit felépített. Megismertem ebben a nőben és a férjében egy igazi sub/dom kapcsolatot, amelyben ugyan mindketten eljátszanak a gondolattal hogy egy másik „normális” életben mi lenne ha… de mindketten tudják hogy ez nem menne, nekik kell ez az alá/fölérendelt szerep. Persze a mellékszálakkal kerek egészek ők, ez nem vitás. Olive egy igazi unszimpatikus nő, akinek vannak ugyan jó meglátásai, és távolról ez a megmondomság még szimpatikus is lehet, de benne élve az a fajta ami kicsinál, akit ütni akarsz, mert a mindennapokban ez a viselkedés egy igazi egocentrikus rohadékság. Először azt gondoltam hogy ha a szomszédja vagy munkatársa lennék, még a végén a barátja is lennék (csípem a nem egyszerű eseteket), de aztán ahogy ment az idő úgy vált unalmassá ez a jellem. Mert azt mutatta hogy egyébként vágyik ő szeretetre, csak hát nehogymár… Az meg már annyira unalmas hogy akkor bánok meg mindent és siratom a döntéseim amikor már késő. Hello. Felnőtt ember vagy, gondolkozz, vagy csend legyen és viseld amit te magad választottál. Pont ezért én neheztelek az íróra, mert nem érdemelte meg spoiler. A harmadik és a negyedik rész valahogy elvesztette a lendületet, de lehet csak megöregedett és egyszerűen megfáradt, ahogy a film is. Mc Dormand tökéletes volt a szerepre, de a sztori nálam nem tartott ki végig. Kár, mert azt hittem az első két rész után kedvencet avatok.

A film sikere szinte biztos abban rejlik, hogy mindenki ismer az életében legalább egy olyan embert, mint Olive. Szerencsésebb esetben ez az ember nem saját maga…

úgy érzem, hogy ezt a négy részt simán összesűríthették volna egy másfél-két órás filmbe. hiába volt meg a hangulat, bizony néha azon kaptam magam, hogy unatkozom. ami nálam ritka film- vagy sorozatnézés közben, akkor is, ha lassú áradású, amit nézek. :(
ennek ellenére azt kell mondanom, hogy zseniális. az utolsó rész, annak is a legvége volt az, amiért igazán megérte megnézni. bíztam benne rendesen az elejétől fogva, hogy ilyen lezárást kapunk. mert megváltozni sose késő.