Kis tüzek mindenütt (2020–2020) 81% 56★

Nagyon erős sorozat, főleg az utolsó két rész. Több dilemmát is felvet és szépen árnyalja és ábrázolja a dolgokat, a színészi gárda is kiváló. Egyébként csak egyetérteni tudok @Faythe értékelésével.

Ez a sorozat nagyon összetett.
Adott két család, mindkettő tökéletlen a maga módján. Meg is tudjuk érteni a szereplőket, de el is tudjuk ítélni őket. Semmi sem fekete vagy fehér.
Izzy vált a kedvenc szereplőmmé. Lázadó típus, művész és szeretetre vágyó lány. Az anyja a saját képére akarná formálni, ahogy a másik lányát is, de ő a maga útján akar járni. Ez a lázadó forma talán abból is jöhet, hogy Izzy-t nem akarta az anyja, csak az apja. Érdekes mód, csak az apjával van normális kapcsolata, hisz ő kezdettől fogva szerette volna azt a kis jövevényt. Vajon tényleg ennyire kihatással lehet a további életünkre, ha nem akartak bennünket? Látok benne esélyt. Izzy már kisbaba korában problémás gyerek volt, állandóan sírt, lehet az ő sorsa már akkor megpecsételődött. Kitűnt a testvérei közül, kitűnt az anyja gyerekei közül.
Mia-t nem igazán tudtam hova tenni. Leginkább olyan, mintha a rossz döntéseket halmozta volna, de mégis, jobb embernek tűnik mint Elena. Aztán ahogy beköltöznek Shakerbe, onnantól kezdve az életük egy csapásra megváltozik. Rengeteg titkot őriz Mia, amit a végén kezdünk megtudni.
Pearl egy józan, jóranevelt lány, akinek a Shakerbe költözés óta eleinte sikerült megértenem a problémáját. Látja hogy mások hogy élnek, ő is szeretne úgy élni. Nem állandóan költözni egyik városból a másikba, állandó hely nélkül. Elkezd közeledni a Richardson gyerekek felé, és ezáltal teljesen kifordul önmagából. Kezd beilleni a többi diák közé, Elena gyerekei közé. Elkezd elindulni le a lejtőn. Nem lett szimpatikus. De aztán Lexie egyik pillanata után talán kezd feleszmélni, hogy talán mégse őszinték annyira azok az emberek, akiket közel engedett magához.
Elena… ő minden baj forrása. Ő volt számomra a legunszimpatikusabb szereplő. Tönkretette nem csak a saját családja életét, de még éket is akart fúrni Pearl és Mia közé. Volt egy pillanat, amikor megsajnáltam, de gyorsan el is múlt ez a pillanat. Lexiet a saját képére akarta formálni, a férjét konkrétan kiherélte ezzel a házassággal, Izzyről pedig ne is beszéljünk. Gyakorlatilag teljesen taccsra vágta a gyerekkorát, csak azért mert sosem akarta megszülni őt, mert problémás gyereknek tartotta, mert ő nem állt be a sorba, mert lázadó volt, mert saját egyéniséget akart. Mert semmmiben sem hasonlított rá.

Fájdalmasan jó volt ez a sorozat, biztosan meg fogom még nézni.

Igazán különleges ez a sorozat számomra. Letaglóz, gondolkodásra késztet, ráébreszt fontos dolgokra. Megismerünk két teljesen diszfunkcionálisan működő családot, sokszor azon kaphatjuk magunkat, hogy ítélkezünk bizonyos karakterek felett, de aztán mindig szembesülünk egy másik perspektívával: a múlttal. Vagyis hogy mi vezetett bizonyos döntésekhez, mi formálta a karakterek jellemét, mi az oka a viselkedésüknek. A sorozat fontos témákkal foglalkozik, komoly etikai és pszichológiai kérdéseket vet fel. A színészek csodálatosak, érzelmek széles palettáját közvetítik. A képi világa is gyönyörű. Mivel hatalmas rajongója vagyok a ’90-es éveknek, különösen örülök, hogy főként abban az évtizedben játszódik. Érdekel, hogyan éltek az emberek, amikor még közel sem volt ilyen fejlett a technológia. Imádtam az erre utaló részleteket, legyen szó a vezetékes telefonról vagy a maihoz viszonyítva akkor még elég kezdetleges internetről. A 90'-es évekbeli szettekről és szobákról nem is beszélve. Összességében nem egy könnyed sorozat, de mindenkinek – bár legfőképp azoknak, akiket érdekel a pszichológia vagy szívesen elmerengnek különféle etikai kérdéseken – csak ajánlani tudom.

Remek adaptáció. Vannak részek, amiket megváltoztattak, nyilván. Van, ahol még tetszett is a variálás, viszont van, ahol a könyvbelit preferáltam. A színészek csodás munkát végeztek, a zenéket is jól válogatták össze.

Hogy maradhatott ez ki nálam eddig? Muszáj elolvasnom a könyvet is!