Német vígjáték? Egy ideje fenntartásokkal kezeltem ezt a fogalmat. Az általam látott (egyébként nem sok) német vígjátékból persze nem lehet nagy következtetéseket levonni. A Good Bye, Lenin! például vígjátékként van feltüntetve, de nem igazán az, inkább dráma vicces jelenetekkel, és amúgy az egyik kedvenc filmem. A Hangyák a gatyában és a Csajok a csúcson pedig egyszerűen számomra nem volt vicces, mivel nem szeretem azt a fajta humort az amerikaiaknál sem.
A Fák jú, Tanár úr is iskolai vígjáték, de végre jó! Tetszett a film. Megvolt benne a német hangulat, a poénok is jól sikerültek, habár néha átcsúsztak a „német humorba”, ami már nekem kicsit túlzás volt. A főhős nagyon jól hozta az áltanár figuráját, és a kezdő, lelkes tanárnő is jópofa volt. Egy kicsit persze klisés volt a film, de az iskolai vígjátékoknál ez elkerülhetetlen. És végre úgy éreztem, hogy nem egy amerikai filmet látok németekkel, hanem egy német filmet.