Hmm… mit is lehet mondani erre a kis csodára?! :)
Egy olyan pasi vagyok, aki sokszor, sokat tud sírni filmeken. Többnyire animációs filmeken. Nem volt kivétel a Fel! sem ezalól. :)
Rettentően keményen, velősen indít… aztán csak nézed… nézed… és…
Nos igen, ehhez kell egy „minimális” érzelmi intelligencia. :')
Iszonyú mély üzenetet hordoz, tartalmas, kalandos, mesés, de mégis kicsit felnőttes is… ergo minden korosztálynak kiváló „szórakozás”.
…és hogy miért tettem idézőjelbe azt, hogy „szórakozás”?
Mert ez inkább egy belső utazás, mintsem egy „beülök a gyerekkel -féle popcorn mozi”.
Ez sokkal több annál.
Ez egy alkotás.
Egy giga nagy cáfolat és pofán csapás az olyan kijelentésekre, hogy „nem lehet a XXI. században normális animációs filmet alkotni” blabla…
NESZE NEKTEK FANYALGÓK!
Végeztem!

(10/9, de csak mert képtelen vagyok kb bármire is 10-est adni… viszont kategóriáját tekintve fölényesen az! :'))