Igazi valóság-elől-menekülő film. Azt hittem azért nincs hype-olva, mert szándékosan rejtegették a nép elől, nehogy a nézők fele összepakoljon és elinduljon megkeresni az Otthonát (de csak a fesztiválfilmek átka van rajta, hogy véletlen se legyen széles körben hozzáférhető…).
Számomra az a fajta történet volt, amibe egy pillanat alatt sikerült belemerülnöm de az is hozzátartozik, hogy baromi jókor talált meg, mert épp el akarok szökni a világ elől). Nem volt senki és semmi idegen, természetellenes. Oké, néhol túl idealisztikus volt, de a kőkemény drámai szállal kompenzáltak eleget.
Állatvédő lelkemnek nem tetszett, ahogy a kecskegidákat hurcolták ide-oda, mintha plüssállatok lennének, de rendben – sokat hozzátettek a sztorihoz, így „kellett” ez a fajta szereplés szegény páráknak.
Az egész egy nagy (tan)mese, amihez azért kicsit ki kell kapcsolni a józan paraszti észt. Nekem sikerült. És mellette sikerült egy 100-as zsepit is elfogyasztanom, hogy a fene vinné el.