Én nem teljesen csendben láttam, hanem a Richard Einhorn-féle, hozzá írt zenével. Azzal állíthatom, hogy megtette a hatását. Állítólag sokáig elveszettnek tűnt, majd egy elmegyógyintézetben került elő egy fiókból. Hátborzongató, hogy ilyet néztek egy elmegyógyintézetben. Persze ez magát a filmet nem minősíti: fájdalmas és lélekborzoló. A pillanat, amikor még az anyja keblét szopó kisgyerek is felé fordul, maradandó.