Újranézés, mert rég láttam, és nem sokra emlékeztem belőle. Ez a rajzfilm is a „modern” Disney-klasszikusok sorába tartozik, melyet a Herkulessel kezdtek meg. A hasonlóság számomra abban fedezhető fel, hogy itt is a humorra van kihegyezve a történet, romantika helyett gegekkel és viccekkel találkozhatunk, és egy kicsit újszerű a főhős is. A lámává változott, öntelt, csak magára gondoló Kuzco jellemfejlődésen megy keresztül, de nem megy olyan könnyen a dolog. A poénok közül néhány a rajzfilmes kliséket parodizálja ki (ahogy a Herkulesben is volt ilyen), és érdekes, hogy a vége és az eleje kivételével egyszer sem fakadnak dalra ebben a rajzfilmben. Összességében tetszett, habár néhány poén kicsit fárasztó lett, néha kicsit túlmozgásosak a figurák is. Az ilyesmi gyerekként jobban tetszett, mint most.