Erről szól most a Snitt
- Mindenféle jószágok!
- Filmszerű (zenei) videoklipek
- Mozis események
- Egy-kép-kocka játék
- Filmzenék
- Intrók/Openingek
- Könyv a filmben
- Film a filmben
- Musicalek
- In Memoriam
- Snittelők, segítsetek!
- Mint két tojás, avagy sztár hasonmások
- Filmes Idézetek Játék
- Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
- Melyik az a film?
- Filmes képek
- Beszélgetések
- Blu-ray / 4K Blu-ray
- Premierre várva
- Donghua
Mozipremierek
Webpremierek
Random kedvcsináló
Most mondhatnánk az egyik „legkedvesebb” és leg-szívmelengetőbb (?) romantikus akciónak és nem is tévednénk nagyot.
Nekem néha kicsit azért akadozott, de maga a tény, hogy ennyi sztár/színész ilyen sokféleképpen megnyilvánul benne, már olyan dolog, hogy megérje megnézni. A legtöbb jelenetben vagy meghal valaki, vagy mindig szól a tv.
A Hopper-Walken jelenetet a szicíliaiak eredetéről nemcsak a két színész zseniális dinamikája teszi felejthetetlenné, hanem Tarantino írói tehetségét és egyediségét is méltán hirdeti. Tagadhatatlan stílusának ezen megnyilvánulása.
Brad Pitt, mint stoner. Oldman, mint strici. Imádtam ezt a sokféleséget. Itt még az 1-2 jelenetben brillírozó színészek is simán le tudták rabolni a screen-t Slater-ék elől, már ami a színészi teljesítményt illeti. Slater-t itt megtűrtem, mert amúgy tehetségtelen, de minimum középszerű színésznek tartom, ezt kontrasztba állítva a fentiekkel elég szembetűnő, a különbség.
Azért jó kis élmény volt a film.