Szerettem volna, ha katarzisélményt okoz, de ez sajnos elmaradt. Megint egy zseniális film, amit a készítők lenyomnak az ember torkán; miért kell mindent megmagyarázni? Miért nem működhet az agy, és sajdulhat bele a lélek, ahogy a néző egymaga összeilleszti a darabokat? Az első pár perc pillanatnyi kuszasága szépen kisimulhatott volna kevesebb magyarázattal is. Képtelen voltam a szereplőkkel azonosulni, mindegyik idegen maradt, mert megmondták mit és hogyan éreznek, nem tudtam a bőrükbe bújni a szememmel, nem lélegeztem velük, csak celluloid-figurák maradtak egy kétdimenziós műanyag- és fémdobozban.
Értem, hogy szélesebb nézőrétegnek szól ez a film, de ennyire?
Az életrétegek góccsomója és szakadt szálai a maguk szomorú, keserédes hangulatában igazán eredetiek voltak, és tényleg csak úgy elsuhant ez a 3 óra, de hiányzik a nyom, amit belém taposhatott volna… Nagyon hiányzik.