VOX: Top 25 – Kedvenc francia filmjeink lista 25

TribeBubu 

Bármilyen műfajról is legyen szó, ha azt halljuk: francia film, biztos, hogy külön kategóriaként kezeljük. Legtöbbször azért művészfilmre vagy limonádéra gondolunk, de a paletta sokkal színesebb, ezért nehéz dolgunk volt mindössze 25 kedvencet megnevezni a Frankofón Filmnapok apropóján.

Hlavaty Tamás

(forrás: VOX mozimagazin, 2015. márciusi szám)

(Amennyiben úgy kívánod elolvasni a listát, ahogyan a magazinban szerepel, az utolsóval kezdd, és haladj az első felé. Van ugyanis olyan leírás köztük, ami az azt megelőzőkre utal vagy reagál.)

  • perc
Amélie csodálatos élete (2001)

1

Aki ezt a filmet nem szereti, az nem szereti a filmet! Amélie története leírva banális lenne, színházban elképzelhetetlen, filmben viszont maga a mozivarázs, másfél órába sűrítve minden, amiért szeretünk moziba járni. Sziporkázó képi megoldások, tökéletes zene és megszámlálhatatlanul sok fantáziadús megoldás… ez pont elég egy soha el nem múló szerelemhez.

Életrevalók (2011)

2

Olivier Nakache és Eric Toledano filmje remek példa arra, hogy ha egy mozi nem is tereli új utakra a filmművészetet, hanem egyszerűen csak viccesen és szívhezszólóan mesél el egy nagyon emberi történetet, az is elég tud lenni ahhoz, hogy szájhagyomány útján terjedő közönségsikerről beszéljünk. Az Életrevalók az utóbbi évek egyik legkedvesebb meglepetése – még sok ilyen meglepit nekünk!

Visszafordíthatatlan (2002)

3

Gaspar Noé sosem bánt kesztyűs kézzel nézőivel, ezért ebben az esetben is nehéz elvonatkoztatni az ominózus erőszakjelenettől. Azonban nem szabad leragadni ennél a pontnál, a Visszafordíthatatlan ugyanis jóval több hatásvadász botrányfilmnél – igazi mesterműről van szó, melynek saját filozófiája van, amit a képi stílus és a narráció is alátámaszt. Megpróbáltatás végignézni, de bőven megéri a harcot.

Négyszáz csapás (1959)

4

A francia újhullám a filmtörténet egyik legtöbbet elemzett jelensége, melynek hatóereje bőven túlterjedt Franciaországon. Ezen belül is Godard és Truffaut a két legjelentősebb alkotó, és bár Godard merészebb volt, Truffaut filmjei laikusok számára is élvezetesebbek. Kulcsműve a Négyszáz csapás, amely minden egyes újranézéssel ugyanúgy ragyog a híres utolsó snittig bezárólag, mint születésekor.

A gyűlölet (1995)

5

A francia filmet sokan azonosítják szórakoztató mozgóképekkel, azonban a ’90-es években egy jóval radikálisabb hullám is felütötte a fejét. A gyűlölet a „mozgalom” zászlóshajója, a francia Harcosok klubja, amely monokróm képeivel és a párizsi csillogás perifériáján heverő mocskot kíméletlenül bemutató cselekményével azonnal kultfilmmé vált.

Kifulladásig (1960)

6

Ma már nehéz elképzelni, milyen radikálisan újszerű hatást keltett Godard klasszikusa születésekor, amikor a sziporkázó stílusbü.vész lazán kivégezte a „papa moziját”. Ha a cselekményt kéne összefoglalni, nem tűnne túl izgalmasnak a Kifulladásig, arra viszont sokkal nagyobb hely sem lenne elég, hogy újításait elemezzük. Tarantino megértéséhez mindenesetre ez az első lépcsőfok.

Adèle élete – 1-2. fejezet (2013)

7

Miközben számos klasszikust voltunk kénytelenek kihagyni helyszűke miatt listánkról, abban biztosak voltunk, hogy az Adéle életének ennyi idő elteltével is bérelt helye lesz listánkon. Ez a modern gyöngyszem a realista érzékenységű filmkészítés egyik csúcsműve, amely olyan közel engedi a nézőt a szerelemhez, hogy az elmúlását követően pont ugyanúgy facsarja ki őt, mint a főhőst.

A félelem bére (1953)

8

Magyarországon valahogy nem alakult ki kultusz az európai thriller egyik alapvetése körül, pedig Clouzot pattanásig feszített cselekményén semmit sem tompított a születése óta elmúlt több mint 6o év. A robbanóanyagot szállító kamionosok tour de force-sza kötelező darab, és jó kezdés a rendező életművének alaposabb feltérképezéséhez.

Atalanta (1934)

9

A tragikusan fiatalon elhunyt Jean Vigo soványka életművet hagyott hátra, de az a teljes újhullámos generációra nagy hatással volt. Nem csoda, hiszen szívmelengető stílusa és álomszerű képei jócskán megelőzték korukat, ami leginkább a rendező Atalanta című utolsó filmjében rajzolódott ki. Ha lírai filmezésről van szó, Vigo neve megkerülhetetlen.

Mártírok (2008)

10

Valószinűleg kevesen fogadtak volna arra, hogy a modern horror egyik legmarkánsabb vonulata épp Franciaországból érkezik, ahol gyakorlatilag elkezdtek sportot űzni az alkotók abból, ki tud drasztikusabb filmet forgatni. A gall újhullámos horror kulcsművének a Mártírokat tartják, ami jó darabig öncélú vérfürdőnek tűnik, de a vége egy nagyon furcsa csavarral teljesen más dimenzióba helyezi a cselekményt.

A vágy titokzatos tárgya (1977)

11

Bár Luis Buñuel tősgyökeres spanyol alkotó, legismertebb kései klasszikusait Franciaországban forgatta. Itt olyan rejtélyes, bármennyiszer újranézhető gyöngyszemekről van szó, mint a A burzsoázia diszkrét bája, A nap szépe vagy A vágy titokzatos tárgya. Utóbbi a rendező hattyúdala, egy elképesztő életmű lezárása tele izgalmas szimbólumokkal és narrációs sziporkázással.

A nagy ábránd (1937)

12

Renoir alapvetései közül ez a legtöbbet emlegetett darab, vagyis inkább mozgóképes, humánus költemény, ami ráadásul azon művészfilmek sorába tartozik, melyek a kasszáknál is sikeresnek bizonyultak. Jean Gabin, kora férfiideálja is sokat köszönhetett ennek a szerepének, azonban Erich von Stroheim finom alakítása vált igazán legendássá.

A szamuráj (1967)

13

Ha Godardnál Tarantinót szokás emlegetni, akkor Melville visszafogott filmjénél Jim Jarmusch neve ugrik be azonnal, ugyanis az amerikai független filmes gurura nagyon nagy hatással volt a francia szerző. Olyannyira, hogy A szamuráj hangulata abszolút visszaköszön a Szellemkutyában. Persze nem ezen film tükrében kell szemügyre venni ezt a rendhagyó gengszterfilmet, amely a műfaj egyik érinthetetlen klasszikusa.

Szkafander és pillangó (2007)

14

Filmet forgatni a totális mozdulatlanságról, ráadásul úgy, hogy végig lebilincselő legyen? Ennek a drámának sikerült, és aki látta, sosem feledi azt az erőfeszítést, amit a lebénult főhősnek köszönhetően lát. A film üzenete, hogy az ember akkor is utat talál a szabadsághoz, ha az egész teste válik önmaga börtönévé, márpedig a szabadság fontos téma a franciáknak.

Házibuli (1980)

15

Ha valaki a ’8o-as években volt tini, és nem volt szerelmes a tizenéves Sophie Marceau által alakított Vicbe, vagy Mathieu-be, az valamiről nagyon lemaradt. A Házibuli igazi generációs összekacsintó pont, a Reality számtól pedig nyilván hevesebben dobog mindenki szíve, aki akár egyszer is lassúzott az említett érában.

Az algíri csata (1966)

16

Egy kőkemény politikai film, ami jócskán megelőzte korát, ugyanis háborús témában ilyen erős, dokumentarista igényességgel forgatott jelenetekből álló mozi később is kevés született. Az algériai gerillák támadásai mai szemmel nézve is rettentően erősek, nem csoda, hogy a filmnek bérelt helye van minden komolyabb, „legjobb filmek” listán.

Leon, a profi (1994)

17

Volt idő, amikor Luc Besson neve még nem forrt össze a középszerű látványfilmekkel. Ekkor még képes volt kevesebb akcióval sokkal bombasztikusabb hatást elérni, úgy, hogy közben a karaktereiről sem feledkezett meg, sőt, Léon személyében a filmtörténelem egyik legszerethetőbb figuráját alkotta meg. U.I.: Natalie Portmant is köszönjük szépen!

Szemek arc nélkül (1960)

18

A horror műfaj egyik ritkán emlegetett, de beavatottak körében rendkívül nagy becsben tartott mozija a Szemek arc nélkül, amely – ahogy a cím is jelzi – egy sérült arcú, maszk mögé bújó lányt mutat be, de néhány meglepően merész jelenettől eltekintve egy lírai hangvételű darab, ami alaposan a néző bőre alá mászik.

Kisvárosi ünnep (1949)

19

És ha már némafilmek, ne feledkezzünk meg a műfaj egyik apostoláról sem! Jacques Tati nem abban a korban született, amikor a börleszkre különösebben kiváncsiak lettek volna az emberek, de ez a koridegenség remek alapot adott mozijainak. A melák kalandjai közül talán a Kisvárosi ünnep a legszórakoztatóbb, ami igazából egy vidékhez írt vicces szerelmeslevél.

A némafilmes (2011)

20

Alapvetően egy némafilmet forgatni a mozi szülőhazájában talán nem olyan nagy bravúr, de hogy a 2010-es években ez valakinek úgy sikerült, hogy abszolút hiteles, aktuális problémákra is rámutató zsánerbravúr lett a végeredmény, az nem csak 5 Oscarra volt elég, hanem egy még értékesebb dologra is: nívós helyezésre a VOX 25-ös listáján.