Vissza a jövőbe 2. (Vissza a jövőbe 2.) (1989) 88% 620★

Sajnos lekéstem az aktuális dátumot, így az újranézésnél a film már a múltban játszódott. Ennek ellenére ugyanúgy tetszett, ahogy régen, bár furcsa, míg a repülő autókkal, a légdeszkákkal és önfűző cipőkkel kissé előreszaladt a jóslat, az alternatív 2015-höz képest már rég nem használunk faxot.

Ugyanolyan lelkesedéssel fordulok mindig a második rész felé, mint az elsőhöz, de ha nagyon őszinte akarok lenni, kevésbé tetszik, mint az előző kaland. Vannak benne nagyon jó jelenetek és tényleg élvezetes az egész, de valahogy nem köt le, nem varázsol el annyira. Sőt, bármennyire izgalmas is, néha hosszúnak érzem. De Doki és Marty még mindig kedvenc és a beszólások továbbra is kiválóak.

Nos, valószínűleg én vagyok az egyetlen, akinek ez a rész kevésbé tetszett, mint az első. Túl van ez kicsit bonyolítva, némelyik jeleneten érződik, hogy azért lett beletuszkolva, hogy megmagyarázzanak, vagy elvarrjanak vele egy szálat. Ettől függetlenül jó ez a film, és sok mai alkotást kenterbe ver.
Az alternatív világ elképzelés jó játék. Azért figyeled, hogy ’89-ben (is) a káosz a motorosokat jelenti? Erről lassan tanulmányt lehetne írni.:)
A jövőkép azért fura, még akkor is, ha az most a jelen. Viszont megoldották a milliárdos autópálya-kérdést.:D Vajh, amit ma elképzelünk 2045-ről, az mennyire lő mellé? Izgalmas ilyen szemmel nézni a filmet.

A végére teljesen elvesztettem a fonalat, hogy most akkor mikor és hol is vagyunk, de ettől függetlenül eszméletlen szórakoztató ez a film is. :D
Mókás volt látni, ahogyan 2015-öt elképzelték anno, hm egy olyan légdeszkát én is kipróbálnék.

Jaj, hogy vártam annak idején a 2015-öt! :D És olyan csalódott voltam, hogy még csak a közelében sem járunk az ott felfestett jövőképnek :D
Méltó folytatása az első résznek, imádom, ahogy beleszövik azt az idősíkot is, azt éreztetve, hogy igazából ez nem egy második rész, hanem az előző film közvetlen folytatása. Látom persze a hibáit és a gyengeségeit, de mivel számomra ez kultfilm, nem érdekel. Szerencsésnek tartom magam, hogy ezen nőttem fel, különben kimaradt volna egy nagyon jó és meghatározott filmélmény az életemből.

Ezt a filmet jóval kevesebbszer láttam, mint az elsőt, pedig legalább annyira jó, mint az. :) Amikor pár év után először újranéztem, már nem is emlékeztem a jelenre, amibe visszatérnek, úgyhogy most alaposan eszembe véstem a cselekményt. :D Már az első filmben is a bálos jelenet volt a kedvencem, és szerintem fantasztikus, hogy milyen pontossággal tudták belevarrni ezt az új helyzetet mindabba, amit korábban láttunk. Sajnos az ominózus időpontban nem tudtam újranézni a trilógiát, de nagyon tetszett Christopher Lloyd akkor megosztott videója. Hát igen, a jövőnk nincs megírva – senkié sincs. Nekünk kell tenni érte. :)

Láttam, hogy sokaknak a második rész jobban tetszett, mint az első, de nálam ez pont fordítva van. Bár lehet, ebbe az is belejátszik, hogy az első részt gyerekként is láttam és szerettem, ott van a nosztalgiafaktor, ezt a filmet viszont most láttam életemben először. Persze ez is aranyos, szórakoztató és jó volt látni a sok visszatérő elemet. A jövőben viszont mindenki olyan borzasztó hülyének tűnt. Fájt nézni. :D És persze még mindig ezer dolog közbejön. Amikor már azt hinné az ember, hogy na most minden rendben van, sikerül visszajutni a jövőbe, megint történik valami baj.

Nagyon szeretem ezt a részt, de számomra az örök kedvenc az első marad. A film abban az évben jött ki, amikor megszülettem és négy éves voltam, amikor először láttam, és azóta is rajongója vagyok a trilógiának. Imádom a komikus jeleneteket, a szállóigévé váló mondatokat, a Doki őrült jellemét. Ám néha Marty karaktere elképesztően idegesítő volt. (Ez mégsem akadályozta meg a kicsike énemet abban, hogy beleszeressen a fiatal Michael J. Fox-ba. :D)

Eredetileg nem volt betervezve a folytatás, ugyanis az első rész végét csak poénnak szánták Zemeckisék. Viszont a film ütött, a közönség pedig várta milyen újabb kalandba keveredik Marty és Doki, szóval 1989-ben jött is a második felvonás, melyet a harmadikkal egyszerre forgattak.
A Vissza a jövőbe 2. pedig követi azon sémát, hogy a folytatás nagyobb, látványosabb, pörgősebb. Jó néhány téren valóban felülmúlja az elődöt, de néhány helyen mondhatni megbukik. Marty és Doki újra a topon, a poénjaik ütnek, Fox és Lloyd már lazán hozza a két időbetyárt. A látványra egy rossz szavunk nem lehet, hihetetlen fantáziadús és a megvalósítás is csillagos ötös. A jövő – ami már a múlt – nagyon ötletes, ugye a DeLoreannel nagyjából egyenlően ikonikus légdeszka is itt jelenik meg először. A készítők még jobban kihasználták az időutazás adta lehetőségeket, így itt az alternatív valóságot is jobban bevonják a sztoriba. A posztapokaliptikus 1985 a jövőhöz hasonlóan piszkosul ötletes lett. Aztán jön a finálé, mely során szimplán visszaugrunk 1955-be és újra láthatunk pár jelenetet az első részből. Kreativitás terén tehát nincs hiány, a film hihetetlen fordulatszámmal pörög, és rengeteg poénos jelenetet dob le. De itt jön az a probléma, hogy néha talán picit túllőnek a poénkodással. A jövőben kb. mindenki debil, de Biff csatlósai is jóval ügyefogyottabbak, mint az előző részben. Aztán Fox játssza a saját lányát?! Szóval néha picit átmegy bugyutába a film.
Ezen hibáján mégis könnyen túl lehet tenni magunkat, mert minden gagyibb poénra jut legalább 10 remek. A szinkron megint csak príma lett, ehhez a részhez is rengeteget hozzátesz. Annyit megjegyeznék, hogy kicsit megosztó ez a rész, mert ugye félbemarad a történet, emiatt egyesek nem igazán szeretik, mert kicsit olyan, mint A két torony, egyfajta összekötő rész. Ennek ellenére nálam egyenértékű az első résszel. Bár minden folytatás ennyire jó lenne.

Egy hangyányit kevésbé tetszett, mint az első rész, de azért ez is ott van a szeren a mai napig. Izgalmas, látványos, szórakoztató. Pár elképzelés nem bánnám, ha bejött volna. Pl. kell nekem egy ilyen légdeszka. Nagyon jól mutatna a Triál mellett.