Várva várt nagy kaland (1995) 67% 24★

Nagyon ellenszenves embereket ismerhetünk meg ebből a filmből. Az eleje vontatott és hosszú is. Aztán megjelenik Alan Rickman és egy kis felüdülést hoz ebbe a sötét, uncsi filmbe. A vége nem volt meglepetés, de azért döbbenetes a sztori. Ja, az angol cím jobban passzol ;)

Egy másik fórumon írták az alábbi véleményt: „Mikor Rickman megjelenik, tulajdonképpen itt is kezdődhetne a történet, nem is, inkább egyenesen itt kezdődik. A kaland, ugyebár. Aztán a néző úgy elvan a pikáns kis jelenetekkel, a párbeszédekkel, az egésznek a hangulatával, és már el is felejtené, hogy egyáltalán történnie kellene valaminek, amikor a végén bejön a nagy csavar.”

És ezzel én is egyetértek. Az első óra az szerintem (is) túl van bonyolítva és nyújtva. Bőven elég lett volna 30 perc előzetes Rickman belépőjééig. Innentől viszont – szerintem – egyből le is lövik a poént, ahogy Alan Rickman megszólal. (Ugyanis arra is várni kell egy darabig, míg egyáltalán kinyitja a száját :)) Én már ott tudtam, mi lesz a slusszpoén.

Egyik karakter sem túl szimpatikus, Stella kifejezetten idegesítő. :))) De maga a történet, a mondanivaló, az teljesen rendben van, és én magam is ajánlom a filmet. Földhözvágós, napokig gondolkozós darab. A szinkronnal kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy Hugh Grant és Alföldi Róbert nekem nem igazán passzol össze. Külön-külön mindegyik nagyon jó és elismerésre méltó, de a kettő együtt valahogy nekem túl szokatlan. Persze megértem, hogy Grant szerepének másmilyensége (legalábbis ahhoz képest, amit megszoktunk tőle) más hangért is kiáltott, de én biztos, hogy nem Alföldi Róbertet kértem volna fel. :)

Ami az első DVD-kiadás borítóját illeti: kínos, hogy felcserélték a két nevet (nem mintha Rickman ne lett volna sármos, jóképű pasas ötvenesen is).

Alan Rickman miatt néztem meg, legfőképpen, mert a naplójában, amit most fejeztem be, említi a filmet. Amúgy a naplója előtt szerintem soha nem találkoztam még ezzel a filmmel korábban.
Valóban akkor indul be a történet, mikor Alan karaktere megérkezik majdnem egy óránál, bár én az elejét is végigültem szenvedés nélkül, ami csoda, mert ha nem köt le akkor végem.
Valamiért nekem elsőre nem nagyon esett le, hogy mi a csattanó (lehet, mert angolul néztem?), de visszanézve a jeleneteket amúgy szerintem is ki lehet találni :)

értem én, hogy ez a film a színészek fura életét akarta bemutatni, és ennek érdekében nyilván el is van túlozva, na de ez a társulat elmeroggyantak és lelki roncsok gyülekezete!
vártam, hogy lesz benne legalább valami minimális kedvesség vagy gyöngédség, valami emberi, de hiába. mikor Rickman végre megjelent – csupán 50 percet kellett várni rá, meg aztán az is beletelt egy kis időbe, mire megszólalt – barátságosan fényes színfoltként a sötét posványban, reménykedni kezdtem, hogy talán végre lesz valaki, aki normális, de aztán viszonylag hamar kiderült, hogy erkölcsileg ő sem teljesen 100-as. Ráadásul már feltűnése után nem sokkal egyértelmű lett, hogy mi lesz a végén a fő bonyodalom. (lehet, hogy csak én vagyok ilyen pengeagy, de szerintem nyilvánvaló :) )
talán 2-3 apró momentum volt szimpatikus az egészben, de az legalább Alan volt; tudott volna ő többet is, de gondolom, ennyit engedett meg neki a forgatókönyv. kár.
valahogy rideg és taszító volt számomra az egész film a mondanivalójával együtt. persze az is lehet, hogy pont ez volt a cél, mindenesetre ez a film nem lesz a kedvencem. (…és azt hiszem, értem, miért került ez a DVD 100 Ft-ba.)