Terápia (2012–2017) 90% 224★

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Ha valakit érdekel a pszichológia, akkor kötelező darab. A színészi játék nagyon erős, és a hangulatra amint ráhangolódsz nem tudod abbahagyni a darálást. Egyetlen gyenge pontja a 3. évad, ami igaz nem rossz, de kicsit eltér az előző évadoktól, és én személy szerint a lezárással se vagyok nagyon megelégedve. De mindenkinek csak ajánlani tudom, úgy érzem, én több lettem ettől a sorozattól.

Elképesztő volt! Valaki azt írta, hogy a Laura-szál miatt olyan, mint egy szappanopera. Én valószínűleg nem ugyanazt a sorozatot néztem. Itt minden valódi volt, nem csinált, olyan, mint az élet. Zsófi történetét szerettem a legjobban az elejétől, de a végére a többivel is nagyon együtt tudtam élni. A párterápia eleinte nem annyira kötött le, de a közepétől a második kedvencem lett, és hát Nagy Ervin és Mácsai Pál <3 , rájuk nincsenek is szavaim…

Igaz, az alapanyagot adaptálták, de a kivitelezés kifejezetten magyar lett. Emberek olyan problémákkal, amelyekkel eleinte nagyon nehéz azonosulni, vagy egyáltalán értelmezni, a nézőt valami mégis húzza magával: a kíváncsiság. Minden évad közepétől kezdve a karakterek hirtelen nagyon közel kerülnek hozzánk, mert András kimondja, amit nem tudnak megfogalmazni, és előcsalogatja, amit nem mertek elmondani. Húsz perc karakterdráma – egyszerre az ott ülő emberé és a terapeutáé is. A legnagyobb erőt mégis abban érzem, hogy az ülések valamiként rám is terápiás hatással voltak. A bátyámmal rengeteget tudtunk egy-egy részről beszélgetni, egy-egy jellemről és élethelyzetről hosszan diskurálni. Hozzám tett valamit. Hibátlan sorozat.

Szerettük. Elgondolkodtatott, felkavart, megérintett, feldühített. DE MI EZ A LEZÁRÁS?

Az első évad ígéretesen indult, bár kevés volt a szimpatikus karakter és Dargay is elég merev volt. Talán Laurával tudtam csak azonosulni és Máté szimpi volt. A második évad egyáltalán nem jött be. Semleges szereplők. A harmadik évad hozta meg az áttörést. Mindenkivel tudtam azonosulni, főleg Krisztinával. Dargay is kinyílt a sok trauma hatására és végre nem csak a rendelőben játszódott a sorozat. A székely bácsi meghalt erdélyi tatámra emlékeztetett és arrafelé tényleg így beszélnek, viselkednek, gondolkodnak. A srác kissé taszított az elején, de végülis meg lehet érteni őt is. A színésznővel pont így vagyok. A pszichoterapeuta mindegyik évadban idegesített, akihez Dargay járt. Legjobban a harmadik évadban irritált az a hatalmas merevség…Hogy úgy bámul az ember szemébe látszólag érzelemmentesen és kb tárgynak kezelte a pácienseket. Pedig amúgy jó színésznő, csak ez a szerep nem neki való volt. Összességében nem volt rossz sorozat, pedig előítéleteim voltak sokáig. Egy régi barátom ajánlására néztem meg aki szintén keresi önmagát, bár egyikünk sem talált magára a sorozattól. Pár évad lehetett volna még azért…

Az első évad második és harmadik részét néztük meg az egyetemen, az egyik órán… nagyon megtetszett, egyből felkeltette az érdeklődésemet és itthon folytattam. Fantasztikus sorozat, büszke vagyok rá, hogy a magyarok is tudnak valami szenzációt alkotni… teljes átéléssel néztem minden egyes részét. Hol sírtam, hol nevettem, hol idegeskedtem a szereplőkkel. Nagyon sokat tanultam belőle, és biztos vagyok benne, hogy egyszer még újrafogom nézni.

Még még még ilyen sorozatokat Magyarországnak! Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen minőségben is lehet magyar sorozatokat a képernyőn látni.

Jobban sikerült, mint az eredeti! :) Mácsai zseniális.

Ha reálisan kéne néznem, akkor 7 csillagos átlag jönne ki, de nem akarom így nézni. Nagyon kellemes volt ez a sorozat, szép időt éltünk meg együtt, és sokat alakított rajtam. Szerintem ez fontos. Meg tudott szólítani, be tudott vonni, meg tudott mozdítani. Ennél többet nem akarhatnék.

1. évad:
Szkeptikusan álltam hozzá, nagyon kritikusan néztem. Laura kezdetben szimpatikus volt, aztán rémesen idegesítő. A teljes köré épülő szál annyira elrontotta az évadot, és szappanopera jelleget adott neki, hogy alig bírtam ki a végéig. A lezárásnak örültem. Máté szála kezdetben eléggé semleges volt, aztán rapszodikus lett, végül pedig nagyon megdöbbentő. Petráékat nem kedveltem, nagyon untam. Ágnes eleinte izgalmas volt (maga a koncepció is, hogy terapeta mint páciens), de ellaposodott. András karaktere számomra nagyon zavaró és idegesítónek tűnt, ahogy haladtunk előre. Pojácának láttam és hisztérikus egománnak. Juditot kedveltem. De a leginkább Zsófit szerettem. Sokszor gondoltam azt, hogy kihagyom a hét többi napját, és csak őt nézem meg. Sztarenki Dóra előtt le az összes kalapokkal. Annyiszor sírtam miatta, hogy atyaég.

2. évad:
A Mátés átkötés nagyon tetszett. Maga az András történet is érdekes volt, bár néha sokat kaptunk, és untam. De mindenképpen pozitívumnak gondolom. Ferencet abszolút nem kedveltem. Alig figyeltem rá, sokszor csak háttérként ment, mert annyira nem kötött le, sajnálom. Orsolyát imádtam, bár nagyon egoistának éreztem, de szerintem rendben volt. (Péterfy Bori szépet hozott.) És Misi! Misit imádtam. Annyira szomorú lettem miatta, én imádom az olyan srácokat, mint ő. Nagyon érzékenyek és ááá, átéltem mindent, amit mondott. Teljesen. A szülőket pofán ütöttem volna néha, de ezt már megszoktam az első évadból. És hát Virág. Ő volt a kedvenc. Megint szuper színésznő. Borzasztóan szerettem.

3. évad:
Szerintem a legjobb. Az utolsó részek nézésekor csak kapkodtam a fejem, hogy mégis mi történik? Adél annyira imádat volt. Hát komolyan mondom! Rajongás. És Zsolt is. Nagyon imádat. Annyit bőgtem Zsolt miatt is! Szuper színészi munka. Sándor nagyon nem érdekelt. Edit unalom volt. Schell Judit viszont ámulat! Annyira gyönyörű tökéletes a haja, és szépséges smink nélkül! Ja, és Bencén rengeteget mosolyogtam, nagyon bírtam a srácot.

All in all. Nagyon nagy tisztelet mindenki felé, aki ebben benne volt bármilyen formában. Komolyan. Nem gagyi, hanem kimondottam minőségi cuccot sikerült ide lerakni. Komolyan. Csak ültem néha, hogy mennyire kell ez nekem, és nem éreztem azt, hogy hülyére vesz a tévé. Gratulálok. Nehezen engedem el.

Lenyűgözőek voltak az alakítások, színészek és a rendezés tekintetében is. Olyanoknak ajánlanám, akik szeretik a pszichológia témájú sorozatokat. Kedvenceim Virág, Laura és egy család esete ahol Nagy Ervin alakította az apát, a férjet.
Mácsai Pál is nagy alakítást nyújtott. Várom a következő évadot. :)

3. évad után a gondolataim a sorozatról:

Mindig emlékezni fogok erre a sorozatra, a karakterek nagyon jól kidolgozottak voltak, fontos témákat feszegettek. Mély nyomott hagyott bennem. :) Ebben az évad érdekessége az volt, hogy jobban megismerhettük Andrást is, hogy milyen nehézségei vannak a mindennapokban. Mindenkinek ajánlanám, akik szeretik az elgondolkodtató sorozatokat és szeretnének fejlődni. :)