Titkok nélkül (2008–2021) 83% 7★

1-3. évad: 100%. Továbbra is kedvenc.
4. évad: 40%. Meglepődtem, hogy 11 év után leporolták a sorozatot, de jobban belegondolva ezt tényleg bármikor újra lehet indítani akár más főszereplővel is. Tudna is működni. Csak épp nem jött össze. A színészekkel nem (?) volt gond. Mármint a képességükkel. De a karakterek?!? Borzalmasak voltak. Kezdve pszichológusunkkal, aki nem tudta eldönteni, hogy spoiler Csapongott ide-oda mint a tekegolyó. A páciensek is, bár nekik valahol megbocsátható, mert eleve nem voltak egyszerű esetek. A baj ott volt, hogy mindegyik kötözni való barom volt.
– Eladio sorsa egy fikarcnyit sem érdekelt. Az Alkonyattól pirkadatig kedvenc beszólása jutott eszembe: „Maga az a fajta vesztes, aki nem veszi észre, hogyha győzött.”
– Colin esetében legalább érdekes párbeszédek alakultak, bár rettentően rühellem az ilyen embereket. Az utolsó rész viszont ütött, amikor végre valaki a pszichológust is szembesítette önmagával mellőzve a politikai korrektséget, halleluja.
– Laila-tól agybajt kaptam. Az elején még reménykedtem, hogy a generációs szakadékra fogják kiélezni a helyzetet, de átment az egész valami elfuserált faji elnyomásba és innentől fogva kollektív rinyálás volt az egész. Nem volt túl hiteles pont két kőgazdag fekete nő hisztijét hallgatni, hogy szegény fekete nők hogy el vannak nyomva.
– Brooke. Nem szerettem ezeket a részeket, mert az ülések alatt is túl sokat kaptunk belőle. Ez az évad szinte csak róla szólt. Kár, hogy semmi szimpátiát nem sikerült kicsikarni belőlem. Messze elmenekülnék egy ilyen pszichológustól. Szakmailag is nulla volt, bocs.
Adam csak egy (rossz) töltelék volt. Leginkább az zavart, hogy Aduba és Kinnaman között akkora chemistry volt, mint egy úttest és egy halott galamb között. Egymáson voltak, de ennyi. Egyedül Rita karaktere volt az, akiben végre valami emberséget is találtam, erre ő kapta a legkevesebb szerepet. Na hurrá.
A 10 csillagot az első 3 évadra továbbra is meghagyom. A 4. etapot meg kitörlöm az emlékezetemből. Elég szomorú, hogy 11 év alatt ekkorát változott a sorozatgyártás, mert az In Treatment nyugodtan megmaradhatott volna annak, ami volt, de ehelyett ráhúzták ezt az álszent PC hányadékot és nem az emberi pszichét és jellemet analizálták, hanem a néző képébe tolták hogy globálisan mi folyik ebben a szar világban.