Prometheus (Alien 1.) (2012) 68% 445★

Nem volt rossz, annak ellenére, hogy előzmény film és vannak hibái, és a szereplők sem tökéletesek, némelyik annyira idegesítő volt, de David sokkal érdekesebb karakternek tűnt, mint a többi. Azért látványos is volt, és a jelenetek is elmentek, de lehetett volna jobb is, mert van pár logikai hibája. Amikor először láttam, nem értékeltem, de jó volt azért megnézni. Az idegenekről többet szerettem volna megismerni, a sztori jó is lehetett volna.

Nem túl jó előjel Prometheusnak elnevezni szerintem egy űrhajót… Az nem egy happy endes sztori… :D
A logikai buktatók mellett az a bűne ennek a filmnek, hogy más volt az elvárás vele szemben, mint amit nyújtott. Én is azt szerettem volna, ha kicsit érthetőbben magyarázza meg a dolgokat a xenomorphokkal kapcsolatban, ha már előzmény film, de nekem nagyon katyvaszos. De ez igazából csak az első nézés után zavart. Utána belegondoltam, hogy amikor először láttam A nyolcadik utas a halált, rengeteg kérdés volt bennem szintén, de nem bántam, jó érzés volt találgatni. Próbálok ehhez a filmhez is így hozzáállni.
Egyébként körülbelül ugyanezt éreztem, amikor az Ébredő erőt láttam :D
A látvánnyal nagyon meg voltam elégedve, a karakterek elég sablonosak voltak viszont.
Mindenesetre én várom, hogy mit hoznak ki ebből :)

Valamiért nagyon tetszik nekem, a hibái ellenére. Szeretem időnként újranézni. Zene-látvány-hangulat.

Tudtam, hogy nem igazán sikerült jól a Prometheus, de igyekeztem előítélet nélkül nézni. Amikor a film felénél bőszen ásítozni kezdtem, tudtam, hogy baj van. Egyik-másik logikai bakin csak fogtam a fejem (eltévedő geológus, fegyvert nem visznek, stb.), az pedig, hogy kérdést kapunk kérdés hátán, de választ nem, vagy csak a neten utánaolvasva, több, mint bosszantó. Ha önálló sci-fi filmként készítik el, talán kevésbé fanyalgok, de Alien-előzményként ez bizony erőltetett volt. Az elefántfejű űrzsokéból csináltak egy hófehér testépítőt, az Idegen logikus evolúciója után pedig bedobtak egy olyat, amiben csak nehezen lehet logikát találni.
Hogy valami pozitívat is mondjak: a látvány szerintem rendben volt, a díszletek jól néztek ki, a trutyik kellően undorítóak voltak. A színészeket illetően mindenképp ki kell emelnem Fassbendert, zseniálisan hozta David, az android karakterét. Idris Elba laza kapitánya is bejött nekem, de Noomi Rapace a sokadik „úristenem” után már inkább idegesített, Charlize Theron pedig tény, hogy jól nézett ki a feszülős űrruhában, de túl sokat nem tett hozzá a filmhez.

Ha az ember olvassa mellé ezt a kis szösszenetet, akkor sokkal érthetőbbé válik, hogy miért vétenek ilyen bődületes bakikat benne. :)
http://lfg.hu/50318/hirek/a-prometheus-mint-szerepjatek…

Nagyon szeretem az Alien-filmeket, így már rég tervben van a Prometheus meg a Covenant is. Nem is tudom, miért nem kerítettem eddig sort rájuk, talán mert az egyik barátnőm, aki szintén horrorfilmes, elég negatívan nyilatkozott róluk.
Nos, nekem tetszett. Önmagában is érdekes szerintem a film, főleg a témafelvetés, az erkölcsi dilemma, az ember-robot kérdés, hogy mitől válik az ember emberré, stb. A másik ami miatt érdekes volt az, hogy az eredeti trilógiára emlékezve néztem a filmet, jó volt figyelni, hogy milyen előrevetítések, utalások vannak a filmben, amik a majdani (hajdani) trilógiát hozzák képbe.

Voltak benne nagy ötletek, de összességében unalmas volt, kopottas karakterekkel. Szokásos párocska, csak hogy 3562 billió km-re a földtől legyen, aki dugjon, spoiler, aztán persze van egy androidunk is, meg egy ’áj dont vanna dáj brühühü’ tudósunk, plusz egy antiszoc geológus, egy akcentusos orvos, egy ferdeszemű, meg egy cool black guy. Kit hagytam ki? Ja, az alieneket! Vagyis a teremtőket, akik csak úgy ki akarnak minket irtani. Aha, oké.
De majd lesz Prometheus 2 és akkor tán kapunk válaszokat is, nem csak kérdéseket. spoiler

Jajderosszvolt. Az „Egy Percre Eső Logikai Bakik Száma” és a „Volt Valakinek Egy Közepes Ötlete, De Beszívott, Mielőtt Leírhatta Volna” díjak elvitathatatlan győztese. Külön BÚÚÚÚÚ!! jár a barlangban eltévedő geológusért.

A vágás pocsék lett, ha viszont egyszer kijön egy rendezői változat, ami megold a problémák közül néhányat, akkor talán tényleg megérdemli a kapott pontszámot; de addig is nekem ez az igazi guilty pleasure film, ezért nem tudom igazán lehúzni…

Hát vastagon nem egy fáklyásmenet, mégis bőven elmondhatjuk erről a moziról, hogy az Alien franchise történelmében talán a legtöbb érdemi diskurzust kiváltó vállalkozás volt, egyúttal a legambiciózusabb próbálkozás is a fejlesztésre, egy jól ismert és látszólag kizsigerelt filmes univerzum magasabb szintre emelésére, és ha meg lehet nevezni egyetlen felelőst, ami vagy aki végül keresztülhúzta a sorsát, akkor az a mindenkori hollywoodi producer. Az a fickó vagy szervezet vagy érdek, ami nem engedte meg, hogy a film értelmes és szerves folytatást, egyúttal magyarázatot és kiteljesülési lehetőséget kapjon.

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, Scottnak ezt a cuccot már a legalapvetőbb tervezés időszakában háromrészes mozinak kellett volna belőnie, jó előre lepapírozva mindent a gyártó stúdióval. A Prometheus jól láthatóan nem áll meg a saját lábán, egyértelműen rászorul a nézők előismereteire az Alienből, illetve az esetleges folytatás potenciális támogatására – és még emellett is megpróbálkozik két közel lehetetlen feladattal: egyrészt a mai sztenderdtől jóval igényesebb és intelligensebb sci-fi/horror franchise-ból divatos, kortárs verziót varázsolni, másrészt ennek keretében egy gigantomán teremtéstörténetet, űroperákat és űrodüsszeiát idéző epikus filozófiai futamot előadni. Minden pozitívuma ellenére sem csoda, hogy kudarc lett.
Egyrészt Scott törekvését arra, hogy elmesélje ezt a bizonyos lázálmot az emberiséget teremtő, majd egy hibás manőverezés híján el is pusztító isteni lényekről figyelemreméltó, és kétségkívül nem házasíthatatlan az Alien világával, már amennyiben ragaszkodunk ahhoz az Alien univerzumhoz, amit Scott életre hívott anno*. A Prometheus ebben a tekintetben jó úton jár, előkészíti a történet következő lépcsőfokát,miközben mézesmadzagként gyakorlatilag elmeséli magának a híres alien lénynek a keletkezéstörténetét, illetve továbbfejleszti Scott visszatérő gondolatait a mesterséges intelligenciáról, az androidokról, azok emberi természetéről és kicsit emberi, kicsit gépies kisszerűségéről. A hiba egyrészt az, hogy nem lett folytatás, másrészt az, hogy vagy produceri nyomásra, vagy egy kreatív defekt következtében Scott beleállt a horrorba is, és ez nagyon-nagyon idegen egy filozofikus húrokat pengető okos-scifitől. A mindenféle transzformálódások, az ezekhez vezető ostobaságok, a nézőben általuk elültetett nyugtalanság egyszerűen nem méltó ahhoz a sztorihoz, amit Scott szeretne a szájunkba rágni – és tényleg, mit csodálkozunk, ha ennek összecsócsált falatkái kipotyognak a szánkból a két idióta tudós(!) és az űr-vízisikló találkozásakor?
Pedig ha valami, hát a horror, mármint a testhorrort alátámasztó látvány fenséges ebben a filmben. Nem vagyok barátja a digitális képalkotásnak, ez a film azonban szép, drasztikusan szebb, mint a kvázi-folytatása, de cserébe kegyetlenebb módon ijesztő, mint általában az Alien franchise, ami az itt látottakhoz viszonyítva mindig is ízléses volt, és inkább terrorizált, mint undorított… Fáj azonban látni, hogy a Scott által megálmodott Tervezők saját kis világa mennyire szürke, ingertelen és unalmas lett – a film ezen a ponton érezhetően ezerszer következetesebb a saját Alien-mivoltával, mint a rendezője új látomásával.
No és hát szeretnék kitérni a színészi teljesítményekre is, amikkel kapcsolatban a legnagyobb bajom szinte mindenki örök favoritja, David. Csípem Fassbendert, kedvelem az egész figurát, mégsem értem, miért van mindenki annyira oda a Davidként prezentált jeges intellektuel alakításáért, főleg miközben maga a film is elsüti a poént, miszerint az egész simulékony modorossága egy Peter O’Toole mímelésre épül.

Nagy kár és öreg hiba, hogy a minden tekintetben szörnyű, talán csak néhány kulcsmotívum erejéig ide visszatekintő Covenant helyett nem kaptuk végül meg a Prometheus valódi második részét. Úgy adok hét pontot erre a filmre, hogy remélem, Scottnak megvolt a fejében ez a bizonyos második rész, és nem úgy állt neki ezt leforgatni, mint a Disney a valaha volt össze náluk készült Star Wars-filmet.

*Mondjuk ha nem ragaszkodunk, akkor is, hisz az Alien fénykorában, a négy saját filmjének idején mindig is ki volt téve az alkotói kísérletezés kényének-kedvének, és bár a korabeli közönség és kritika ezeket mind külön-külön értékelte, ma kétségkívül minden epizódnak megvan a maga kultusza – én például rajongásig csípem a negyedik részt, amit rengeteg geek savaz szénné szinte minden lehetséges fórumon.