Mars – Az utolsó napok (2013) 50% 57★

A hazaút előtt pár nappal a marsi felderítők bakteriális létformát találnak, ami veszélyes rájuk.
Kb. ennyiről szól a film.
Baromi vontatott, unalmas, a szereplők halála egyáltalán nem érdekelt.
A színészi játék gyenge, a látvány elmegy.
Teljes mértékben kihagyható.

Hát öö jó is volt és nem is. Nem igazán figyeltem a filmre, annyira unalmas volt. Nem is igazán értettem, hogy akkor ez mitől horror. Láttam pár durva jelenetet, de nem igazán vágtam mi is történik éppen. Majd legközelebb újra megnézem, ha lesz rá alkalom.

Fúj. Ennyi az én véleményem erről a…nem tudom miről.

80% sötétség, 20% homok. Alig lehetett belőle látni valamit. Magyarázat meg nulla, hogy ez most mégis mi volt (azon kívül, hogy spoiler) A CGI rém béna volt, röhej, hogy a Doctor Who: The Waters of Mars-a beszaratósabb lett, pedig hát az „csak” egy sorozat, nem mozifilm.
A vége… jaj. Kiszámítható. Ostoba. Ha valaki bejut egy űrprogramban akkor az azt jelenti, hogy 70-nél azért több az IQ-ja, nem? spoiler
A 7 csillag azért jár, mert láttam ennél sokkal rosszabbat is, a színészek jók voltak, a zene dettó, a hangulat is helyén volt, csak hát a sztori… kár érte.

Jogosak a túlnyomórészt negatív kritikák, ez a film többféleképpen is vakvágányra szaladt, könnyen lehet, hogy már a filmezést megelőző kreatív folyamatok idején. Nem olvastam utána a háttérsztorinak, annak sem, mennyire próbálták fellökni ezt a mozit a Prometheus farvizére, akár direkt, az első perctől fogva, akár pótcselekvésként, látva a vérszegény végeredményt – az mindenesetre biztos, hogy a rendezőt alaposan elvágta a levegő elől az első nagyjátékfilmje. Mondjuk pont az ő bizonyítványa csak elsőre tűnik olyan csúnyának, de erről majd később…

Igazságtalan sem akarok azonban lenni, a film számos hibája közül nem egyet okozhatott éppenséggel egy alacsony vagy megvágott költségvetés is: a legelső rendkívül feltűnő negatívum, hogy minden veszettül sötét. Nem sokat, egyes esetekben semmit sem látunk, és ez a sötétség jól láthatóan leplez valamit. Más funkciója nincs, mint a szegényes, vagy esetleg hiányos, felületesen kidolgozott díszletnek a hiányát eltakarni, CGI-t helyettesíteni, vagy szélsőséges esetben elhibázott módon feszültséget fokozni. Ahhoz azonban ez sajnos túl sok.
A fényjáték alkalmazásának legidegesítőbb félreértése a spoiler a lakómodulban zajló kaotikus események megjelenítése: ordas nagy ostobaság, hogy egy űrkabinban, ha és amennyiben beüt a vészhelyzet, pulzáló vörös diszkófényeknek kell felkapcsolódniuk a rendes világítás helyett. A vizualitással kapcsolatban egyébként vegyesek az érzéseim, mert a design bár látványosan elnagyolt, végső soron nem rossz.
A színészek viszonylag ötlettelenek. A női karakterek nagyon akarnak bizonyítani, a bejáratott nevek, Koteas és Schreiber azonban meglehetően unottnak tűnnek szinte végig, ebből fakadóan szerepformálásukkal is teljes közönyt váltanak ki a nézőből. Nagyon mellékesen jegyzem csak meg, hogy Schreiber számomra egyébként is egy nagy talány, és itt is egyetlen értékelhető egyedi tulajdonságot tud felvillantani az ismeretlen színészkollégái között mozogva: arcról felismeri őt az ember.
A zenéből finoman szólva egy hangra sem emlékszem, pedig mintha az Ad Astra nem hangzott volna rosszul…
A történet sablonos. Önmagában ez nem lenne még hiba, lehet újra és újra elhasznált panelekből jó filmeket építeni, de ehhez meg kell tölteni a mozit hangulattal, szellemiséggel, mondanivalóval, vonzerővel. A Mars… ilyesmiket nem tud sajnos felmutatni.

Amit azonban a rendező javára írnék: következetesen távol tartja magát két nagyon is magától adódó olcsófilmes megoldástól, a jump scare-től és a found footage műfajtól. Mindkettőre szinte predesztinálta a sors ezt a mozit, és elsőre végiggondolva, talán az elért hatás nagyobb lett volna általuk, de a végeredmény még gyorsabban és még mélyebbre süllyedt volna el.
Sci-fistáknak felszínes horror, horroristáknak unalmas klisétenger, filmkedvelőknek abszolút felejthető Prometheus / Mentőakció-széljegyzet lett a Mars… Inkább ízetlen, mint rosszízű, abszurd szerencsétlenségére még az „annyira rossz, hogy már jó” kategóriába sem fér bele.

Lapos, Unalmas, Hosszú.
Klisé, klisé hátán. Borzalmas, hihetetlenül inkompetens karakterekkel.

Se nem sci-fi, se nem horror, se nem újdonság. NE nézd meg, ha ezekre vágysz. Egyáltalán ne nézd meg ha vágysz egyáltalán bármire is, mert csak az idődet vesztegeted. Nem csoda hogy Teljesen véletlenül bukkantam a címére, egy ilyen filmnek ne is legyen se híre se hamva…

Őszintén nem sok mindenre emlékszem a filmből, szörnyen unatkoztam rajta, csak pár pillanata volt érdekes, de a többi egyáltalán nem tetszett. :/

Jó alapötlet, szerintem viszonylag egyedi is, de 20 perc után oly szarrá válik, mint annak a rendje. Nem tudom, hogy most nekem van pech szériám, és tényleg sikerül ilyen rossz filmeket kiválasztanom, vagy csak velem van a baj. A film végig sötét, kb. alig látni valamit. Nem tudjuk meg miről is szól úgy nagyon azon kívül, hogy van egy baktérium, ami a Marson van és zombit csinál az emberekből. Nem tudjuk meg, hogy is fejeződik be a film. Az egésznek nem volt tulajdonképp sok értelme.

Jaaj. Ez ilyen nem kellett volna megnéznem, de mivel az űr végtelenje a háttér, adtam neki esélyt. Ez a tipikus vártam valamit, és még az elején bele is kóstoltattak, h aztán egy B kategóriás horrorélményt kapjak. Eh. Lapozzunk…

Gyönyörű képekkel dolgozott, lassú cselekményfolyammal, bár igaz, kissé kiszámítható függővéggel. A karakterek motivációit néhol nem értettem, alapvető döntéseket hoztak meg helytelenül, de ettől függetlenlül hihető volt.
A fertőzés klisé-gyanús, de őszintén, mi mást találhatnának a Marson, mint spoiler?
Összességében kellemes elszigeteltséget hozott a földi napsütésben.