Egyből az elején belevág a történetbe, nem puhítja a nézőt, nem készíti fel, hogy finoman vezesse fel a filmismertetőben leírt lényeget. A férj meghal, a nő egyedül marad a démonaival és szabadulni akar; hogy önmagától, a múltjától, vagy „csak” a bilincsből, az mind-mind olyan részletkérdés, amiket szépen lassan húz elő a film a történetszálak közül.
Azt hiszem, a napfogyatkozás már sosem lesz olyan élményű, mint eddig, valószínűleg mindig ez a baljós lélekmagány és családtitok fog az eszembe jutni a maga nyomasztó és fullasztó valóságával.
A végéért kár, iszonyatosan túl lett bonyolítva, minden a néző szájába lett rágva, hogy tuti, hogy összeálljon a kép… Kár.
Egyébiránt a lélek-horror újabb bajnoka a film, még akkor is, ha belecsúszik az egyszer nézős kategóriába.