Ugyanolyan minimalista stílusú, mint az első (lehet hogy csak a szűkös források miatt, meg mert mindkét filmet csak videóforgalomba szánták), és ez nagyban hozzájárul a remek sajátos hangulatához és az idegtépő feszültséghez is. Hol egy kisszobában vagyunk, hol egy (nem túl nagy) nappaliban, hol egy folyosón. Kevés szereplő van, annak is nagy része halott (vagy hamarosan az lesz…), és megint azok a szörnyű hangok… kimondottan nyomasztó az egész. Véres-kaszabolós jelenetek nincsenek benne – ez nem az az alműfaj – mégis rettentően ijesztő és hátborzongató tud lenni, többek között ezért szeretem az ázsiai horrort. :D (Viszont kelleni fog egy kis idő, mire a macskámmal helyrerázódik a kapcsolatunk ezek után).