A megvalósítás mára már elég poros, ugyanakkor egy-egy szereplő helyzete ijesztően átélhetővé sikeredett. Pl: Bár nincs tériszonyom, de amikor az épület falán mászkált az ember, nekem is izzadt a tenyerem és már-már elviselhetetlenül hosszúra nyújtották ezt a jelenetet. Aztán ott volt a dohányzásról leszokóban lévő ember, szerintem nagyon jól eltalálták milyen amikor folyton ezen kattog az ember agya és mindenben a függősége tárgyát látja. Talán a harmadik történetnél látszódott leginkább, hogy nem mai darabról van szó és felnőtt fejjel ez a legkevésbé átélhető, de ha gyerekként láttam volna, akkor biztosan ráparázok.