Egy gyanús befektetéseket végző milliárdos, Bobby „Axe” Axelrod és egy államügyész, Chuck Rhoades csatájáról szól majd a Billions
Milliárdok nyomában (2016–2023) 29★
Képek 16
Szereposztás
Kedvencelte 13
Várólistára tette 81
Kiemelt értékelések
Első évad megnézve. Nagyon ígéretesnek indult, érdekes karakterekkel, nagy amerikai milliárdokkal, üzletekkel, szöveggekkel. A becsüteles államügyész, aki megakarja szabadítani a társadalmat a bűnösöktől, a mérhetetlen milliárdos, aki mindig nyer és senkitől sem fél, és a pszichológosnő, aki próbálja egyben tartani a tőzsdéző „barmokat” és a milliárdosunkat, és persze nem mellesleg Ő az államügyész felesége.
Sajnos az első évad felénél elkezdett laposodni a dolog. A macska-egér játék kezdett unalmas lenni. Kezdtek a szereplők teljesen kifordulni önmagukból, a végére már volt olyan főszereplő, aki kimondottan idegesített (Chuck, néha még Axe is). Axe mérhetetlenül arogáns, és pszichopata jegyeket mutat, Chuck és Wendy házaspár pedig a saját munkájukat mindennél előrébb valónak vélik, még a házasságuknál is.
Nem nagyon hiszem, hogy folytatom a további évadokat, nem hiszem, hogy letudna kötni. Szerintem ellőtték a muníciókat, tényleg jó kis csavarok és „átverések” voltak az évadban, de a végére már túlzás volt.
Népszerű idézetek
Chuck Rhoades: Honnan a pi@ából szerzi Jeffcott azt a pénzt, amit magának ad?
Cutler: Ha elmondom, elenged?
Chuck Rhoades: Én szabom a feltételeket: sitt vagy nem!
Cutler: Jól van. … A kábeltársaságból, Texas South Cabel. Jeffcott onnan szerzi a pénzt, hogy hagyja nekik lefektetni a kábeleket a családi birtok alatt, persze sokkal drágábban, 4x-s áron. Valamennyit visszajuttattak a társaság elnökének, persze. Meggazdagodtak.
Chuck Rhoades: Hogy tusolták el a bevételt?
Cutler: Jótékonysági adományok.
Chuck Rhoades: A templom.
Cutler: Igen. Az a pénzmosoda. Szétosztották a pénzt, vettek pár tévéállomást, a hívők pénz adományoztak, a templom hozzám utalta, elintéztem a könyvelést, és …. leírtuk veszteségként.
[Rebecca] Amikor kudarc ér engem, nyilvánosan, és úgy érzem, hogy mindenki engem bámul a következőre szoktam gondolni: „A legtöbb ember nárcisztikus, egoista seggfej, aki dagonyázik kicsit az én sz@romban, mert addig sem gondolnak a sajátjukra, de egy perc után megfeledkeznek róla, és visszatérnek a saját sz@rkupacukhoz.”
Bobby Axelrod: A legtöbben, amikor megkapják az első állásukat és a telefonkönyv alapján hívogatnak, azt hiszik, a cél: kicsikarni az IGENt. De ahogy én látom, és ez hozta meg nekem a sikert, a cél: nem hagyni, hogy nemet mondjanak. Mert ha kikerül a szótárból a NEM, …
Orrin Bach: …. csak az IGEN marad benne.
Chuck Rhoades: Szeretném, ha összehoznál egy találkát Boyd-dal.
Bryan Connerty: Négyszemközt?
Chuck Rhoades: Ühüm.
Bryan Connerty: Erre kellett a parancs. A második hullám. Hol lesz a találka? Nem az irodában, ott még nem tartunk.
Chuck Rhoades: Nem. Nem. Ő választhat. Én megyek hozzá. Még kérni is fogok valamit.
Bryan Connerty: Megpróbálod behálózni? Vagy…
Chuck Rhoades: Mmm, nem számít mit kérek. Nem úgy lehet lekenyerezni valakit, hogy szívességet teszel, hanem ha szívességet kérsz. Ez a Franklin-effekt. A másik értékesnek érzi magát, mintha nyeregbe kerülne, mintha sérthetetlen lenne. Szeretném, ha Boyd így érezne.